Aligha kétséges, hogy a magyar kereszténység hetében a remélt, hasonló alkalmakkor soha nem látott tömegben lesznek ilyenek. A több százezernyi embernek ezért is igen keskeny pallón kell majd egyensúlyoznia ahhoz, hogy egyszerre érezze és éreztesse: magyarok vagyunk, itthon vagyunk, de ezt nem valaki vagy valami ellen, hanem a magunk üdvére, szelíd derűvel éljük meg.
Ehhez tiszta fejek, lelkek és nem utolsósorban a fentieket erősítő közösségi programok, események szükségesek. Ezek szervezése javában zajlik. Mondani sem kell, mekkora felelősség az arányok pontos eltalálása. Mert ez az a helyzet, amikor a forma különösen erősen hat a tartalomra.
Ráadásul jövőre emlékezünk meg Trianon századik évfordulójáról, bizonyára keserédes egységben az idegenbe szakadt honfitársakkal, miközben joggal és komolyan üzenjük a szomszédok többségi nemzeteinek, hogy helyes és hasznos velünk együtt működniük, száz év magányunk véget ért.
A közös jövő érdekében ezért ki kellene alakítani a közös múltat, Erdély valós históriáját is. Ez azért sem lehetetlen, mert egészséges nációk esetében a múlt nem változik.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!