Tudjuk, hogy a gyermekek nem felelősek szüleik bűneiért, ellenben a szülők felelősek gyermekeik neveléséért. Az ilyen aktivisták származásában is általában hasonlóságok vannak. Dunja Mijatovic nagypapája – ezúttal a vér szerinti – jugoszláv partizánvezér volt, anyukája – Tatjana Ljujic-Mijatovic – pedig előkelő kommunista politikus, aki a rendszerváltás után szociáldemokratává vedlett át, és Bosznia állandó képviselője is volt az ENSZ-nél. Igazán pompás, ahogyan ezek a dinasztiák nemzedékeken keresztül tudják idomítani a bolsevizmust az aktuálpolitikai trendekhez, és hatalmon maradni bármilyen konjunktúrában és politikai rendszerben, a diktatúrától a demokráciáig. (Nálunk is van ilyen, például a közkedvelt Apró–Dobrev klán.)
Azt hiszem, ezzel az ügy lényegi komolyságát ki is elemeztem. Hallottuk már ezt a maszlagot százszor, és még fogjuk, lassan már az ingerküszöbünket sem éri el, most is csak azért, mert néhány nap múlva európai parlamenti választások lesznek, és valósággal ordít, hogy miért pont mostanra időzítették a jelentés közzétételét. Az ellenzéki sajtó persze ujjong – mindegy, lapozzunk. Nekünk is van egy üzenetünk a jogvédő civil aktivistáknak: mi lenne, ha az üres önismétlés helyett a trianoni határokon kívül rekedt magyarok helyzetét vennék górcső alá. Szerintünk ugyanis ott sérülnek leginkább – egy híján száz esztendeje – az alapvető emberi jogok.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!