Még ki sem hűlt a Sargentini-jelentés, egy újabb európai bürokrata szentelt elmés disszertációt a magyarországi helyzetnek – már amit ő látni vél belőle. Nem tudom, a manapság oly divatos plágiumleleplezéseket miért nem applikálják ezekre a dolgozatokra, hiszen egymás klónjai, ugyanazt a mantrát hajtogatják, amit azóta hallunk, amióta a magyar nép kétharmados akarattal kivette a kormányzást a baloldal mancsából.
„Magyarországnak többet kell tennie a menekültek védelméért, a civil társadalom, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségéért, a nemek közötti egyenlőségért és a nők jogainak érvényesüléséért, ugyanis az emberi jogok magyarországi megsértése negatív hatással van a jogállamiságra” – foglalja össze az MTI Dunja Mijatovic asszony nyilatkozatát, aki a strasbourgi székhelyű Európa Tanács emberi jogi biztosa, és egész Európában egyes-egyedül Magyarországot találta meg, hiszen, mint tudjuk, máshol tökéletesen betartják az emberi jogokat, a békés Franciaországtól Mijatovic asszony szülőhazájáig, Bosznia-Hercegovináig, ami a multikulturalizmus és a keresztény–iszlám együttélés példás paradicsoma, mint arról az elmúlt évtizedekben meggyőződhettünk.
Nemcsak a dolgozatok szövege hasonló, hanem megfogalmazóik pályaképét is föl tudjuk vázolni, anélkül, hogy a Google-kereső segítségére szorulnánk. Azokban a humán tudományágazatokban nyertek szakképesítést, amelyeket a CEU-n oktatnak nagy előszeretettel, és pályájuk során ugyanaz a közös filantróp nagypapa – a nyílt társadalmak Dagobert bácsija – klónozta őket, akinek nyájasságát ugyancsak jól ismerjük.
A klónok ugyanakkor egytől egyig civil szervezetek aktivistáiként kapaszkodtak fölfelé a társadalmi-politikai ranglétrán. Civil szervezetek alatt természetesen nem a mások sorsát segítő – árvákat és időseket gondozó – keresztény egyesületeket értjük, hanem azon intézményeket, amelyek a liberalizmus szlogenjeit szajkózva folynak bele országok és családok életébe, ott őrködnek, amikor írunk és beszélünk, de akkor is, amikor becsuknánk a hálószobánk ajtaját. Akik felülbírálják a demokratikusan megválasztott kormányokat és a szavazó tömegeket – természetesen csak azokat, akik nem a baloldali eszmék szerint próbálják élni az életüket.
