Nemzet és politika

Kiépülőben van egyfajta közép-európai gazdasági tér, ami tágabb értelemben a visegrádi négyeket, szűkebben véve a Kárpát-medencét jelenti.

Székelyföld-szerte égtek az őrtüzek Fotó: MTI/Veres Nándor

Lélekben, érzésben, tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánok lenni – mondta Antall József, Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke huszonkilenc évvel ezelőtt. Sokan nem értették, mások tudatosan félremagyarázták a kijelentést, a határon túl élő magyarok többsége viszont érezte a nyilatkozat szimbolikus jelentőségét.

A néhai kormányfő megfogalmazása volt az első jele annak, hogy a nemzetpolitikát kormányzati szinten is lehet képviselni. A rendszerváltás után az anyaország és a külhoniak egymásra találása a szavak szintjén gyorsan megtörtént, a csalódások akkor kezdtek szaporodni, amikor kiderült, azok a szomszédos országok, amelyekben nagy létszámú magyar közösség él, ellenséges viszonyulásként tekintenek minden olyan budapesti üzenetre, amely a múltra utal.

A kizárólag szimbolikus magyar nemzetpolitika viszonylag gyorsan kudarcot vallott: volt ugyan némi identitáserősítő hatása, de állandó feszültségforrássá vált, s ezt annak ellenére használta ki politikailag az akkor még erős bal- és liberális oldal, hogy jól tudta, a szomszédokkal való egyre kilátástalanabb viták alapvetően mégiscsak a kisebbségben élő magyarok jogfosztásai­val magyarázhatók.

A nemzetpolitikai váltást a második Orbán-kormány valósította meg. Az újfajta szemléletmód szerint az anyaország a hatástalan térségbeli nyilatkozatháborúból kiszállva, olyan jogi, gazdasági támogatást kívánt nyújtani a külhoni magyaroknak, amelyek kézzel foghatók és a jövőképet is erősítik. És egyáltalán nem mellesleg, azokat a szomszédos országok is elfogadják.

Az egyszerűsített honosítás lehetőségének törvényi megteremtése volt az új, pragmatikus nemzetpolitika első látványos eleme.

Hol tartunk ma? A legnagyobb határon túli magyar szervezetekkel, a külhoni egyházakkal kialakított partneri viszony részeként egyre erősödő oktatási intézményhálózat és gazdasági támogatási rendszer működik, a sérelmi politikát az együttműködés politikája váltotta.

Idén a magyar kormány ötvenmilliárd forintot fordít a Kárpát-medencében zajló gazdaságélénkítő programokra, ennek több mint fele irányul Erdélybe. Történik mindez Bukarest rábólintásával. Románia, de Szerbia és Szlovákia vezetése is tisztában van azzal, hogy Magyarország gazdaságfejlesztése a térségben mindenkinek előnyös.

Kiépülőben van egyfajta közép-európai gazdasági tér, ami tágabb értelemben a visegrádi négyeket, szűkebben véve a Kárpát-medencét jelenti, s amely egyre nyilvánvalóbban Magyarország-központú. Jelképes mozzanata volt az újfajta, kelet-közép-európai összefogással párhuzamosan működő magyar nemzetpolitikának a tegnapi, Marosvásárhelyhez közeli gyáravatás.

Két magyar és egy román cég összefogásával, magyarországi banki támogatással Románia legnagyobb független takarmánykeverő üzemét hozták létre. A gyár a régió egyik legnagyobb és Európa egyik legmodernebb technológiájú takarmánygyártó létesítménye lett.

Az Orbán Viktor miniszterelnök jelenlétében zajló avatás azért különösen fontos, mert míg Szlovákiával, valamint Szerbiával a kétoldalú kapcsolatok talán soha nem voltak ennyire jók, Romániával még mindig csak javulási folyamatról beszélhetünk.

Az, aki legyint a magyar gazdasági térnyerésre és a térségbeli együttműködés ellenpéldáiként a külhoni magyar közösségeket érő éppen aktuális sérelmeket sorolja, abban téved, hogy a két folyamatot szembeállítja egymással. A jogsértésekre lehetnek különböző súlyú diplomáciai válaszok, megoldáskeresések, de a kelet-közép-európai térség egybekovácsolásának folyamata a mai Európa kiszámíthatatlan jövője szempontjából nyújt stabil, élhető alternatívát.