Kétségtelen, hogy kapcsolatainkban nagy törés keletkezett a bevándorlási válság kirobbanásakor, amikor a Willkommenskultur és a nyitott kapuk német politikája állt szemben a kerítést építő Magyarország filozófiájával. Rendszeresen zúdulnak ránk a német lapok kritikái is, amelyek szerzői úgy festik le sötét diktatúrának hazánkat, hogy közben sosem jártak nálunk.
Ettől függetlenül a jelenlegi jobboldali magyar kormány Németország-politikájának középpontjában a konstruktív, párbeszédre épülő viszony fenntartása áll, függetlenül attól, hogy kereszténydemokrata, szociáldemokrata vagy liberális irányultságú berlini külügyminisztériummal kell dolgozni. Ez a viszony akkor is működőképes, amikor Angela Merkel megkérdőjelezi az illiberális demokrácia értelmét, Manfred Weber kijelenti, nem kér a magyarok szavazataiból, Martin Schulz pedig a menekültügyi szolidaritást kéri számon Budapesten.
Magyarországnak azonban túl kell lépnie a választási kampányokból és az aktuálpolitikai eseményekből fakadó üzengetéseken. A nagyhatalmi játszmák okozta bizonytalanság közepette a német–magyar kapcsolatokat érdemes higgadtan kezelni, mindig a józan ész medrébe terelni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!