Elnézést, hogy zavargok, de észnél van itt valaki? Legalább négy év elteltével tisztában vagyunk végre azzal, mit jelentett 2015-ben Merkel szelfije? Hogy miként csapódhat le ma pusztán csak Nyugat-Afrikában – a tévéképernyőkön, az okostelefonokon – egy földközi-tengeri meghívólevél? Vagy azzal, hogy az előrejelzések szerint Afrika népessége 2050-re 209 (!) százalékkal nő az ezredfordulóhoz képest, és egyedül Nigéria lakossága 400 millió fölé szökik, a földkerekség harmadik legnépesebb államává emelve az országot? Azzal, hogy több mint negyven magyarországnyi ember él majd ott, miközben már most konfliktusok dúlnak – a ráadásul különböző vallású – állattenyésztők és földművesek között az egyre szűkösebb erőforrásokért? Nem az lenne inkább a megoldás – biankó meghívók helyett –, hogy a fejlett világ a fejlődő országok életviszonyainak javításában vállaljon felelősséget?
Látszólag szerencsés migráns, látszólag a margóra szorult Salvini – írjuk. Nem azt látjuk ugyanis a szebb napokat látott német iparvidéken, Duisburgban, Gelsenkirchenben, Essenben, a Párizs környéki elővárosokban vagy az Európa bevándorlókapujával felérő Marseille-ben, vagy éppen az afrikai csecsebecseárusokkal megszórt olasz strandokon, hogy olyan nagyon eredményesek lettek volna az eddigi bevándoroltatási hullámok. De említhettük volna Bécset – a valamikori császárvárost – is, ahol ma az iskolások több mint fele nem németül beszél otthon. Még egy-két kvóta, és felkötheti a gatyamadzagot Von der Leyen életformavédelmi minisztériuma.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!