Ritkán látható annyira civakodó család, mint ez az európai kék-sárga közösség. Mert egymás nyakára hág a francia és a német, a holland és a belga, a román és a magyar, de közben ez mégis családi perpatvar, amely amolyan természetes velejárója az életnek. Az európai uniós intézmények között szinte nyílt a háború. Az Európai Bizottság nagyjából megfeleltethető egy ország kormányának, tárcákkal és azok vezetőivel. A bizottság és az Európai Parlament között folyamatosan megy az adok-kapok, hogy kinek legyen nagyobb szava a döntésekben, utóbbi a demokráciára és a választott képviselőkre hivatkozik, bármennyire is túlpolitizált a működésük és torz a nemzeti érdekek iránt elkötelezett, illetve ezeket az érdekeket hírből se ismerő politikusok miatt. A bizottság pedig elvben elveszi a biztost az adott országtól, s azzal bízza meg, hogy minden országtól egyenlő távolságot tartson, ne legyen hazája, csak szakmája.
Ebből a teljesen életidegen helyzetből kell mindenkinek előnyt kovácsolnia. Magyarország számára a bővítési és szomszédságpolitikai biztos pozíciójának megszerzése olyan fegyvertény, amelyből kiderül, hiába a menetrendszerűen érkező liberális kritikák, a parlament egyes bizottságainak folyamatos tetemrehívása, a pártos sajtó károgása, Magyarország céltudatosan megvalósította, amit akart. A Balkán Európa puha alhasa, ahol mindenki jelen van, amerikaiak, oroszok, kínaiak, törökök, arabok, de az Európai Unió mintha nem venné észre, milyen védtelen, ha nem foglalkozik ezzel a térséggel. Magyarország tisztában van ezzel, Brüsszel nincs, legalábbis nem úgy tűnik, hogy létezne egy komoly stratégiája az uniónak. Mostantól viszont van egy olyan vezető tisztségviselő, aki használja az eszét, ha a Balkánról van szó. Várhelyi Olivérnek hívják.
A magyar biztos így a még meg sem alakult, de reményeink szerint az eddiginél sokkal hatékonyabb és kevésbé önsorsrontó Európai Bizottság olyan tagja lesz, aki az egész Európai Unió szekerét előre tudja mozdítani. Magyarország ugyanis egyike a leghűségesebb tagországoknak, amely ugyanakkor nem rejti véka alá, ha nem kíván együtt üvölteni a farkasokkal. Belgium déli határán nem állnak sorban ismeretlen, papírok nélküli, keletről érkezett tömegek, akik élvezni kívánják a határtalan Európa áldásait, ugyanakkor Magyarország egyetlen diplomatája se csókolja meg Kongó földjét mintegy hazatérésképpen, ha leszáll Kinshasában.