Szervesen illeszkedett ebbe a gondolatkörbe a köztársasági elnök beszéde is. Különös érzés foghatta el a tragédiára emlékezőket, amikor Áder János úgy fogalmazott, felkészületlen politikusok, politikai kalandorok, önjelölt próféták, fizetett ügynökök, elfogult, részben korrumpált szakértők, magyargyűlölettel fertőzött újságírók közös munkája mindaz, amit ma trianoni diktátumnak hívunk. Akár egy hetes cikkellyel hadonászó, forrásmegvonásokkal fenyegető brüsszeli vitanap leírása is lehetne mindez a magyar jogállamiság helyzetéről. Ebből is látszik, hogy Trianon ugyan száz éve volt, de egyáltalán nem ért még véget. Azoknak a szellemi utódaival, akik azt a tragédiát okozták, ma is meg kell küzdenünk minden nap.
S ha már a minőségi különbségeket vesszük számba a nemzeti és a nemzetietlen politika megnyilvánulásain tűnődve, idézzük föl azt a jelenetet, amikor Orbán Viktor kormányfő odamegy az emlékülés végén az MSZP, az LMP, valamint a Jobbik frakcióvezetőjéhez, és kezet ráz velük. Egy pillanatra az a hamis illúzió kerítette hatalmába az embert, hogy egy normális országban él. Nem sokkal különbek ők, mint Gyurcsányék, de most legalább ott voltak. Ezért akár köszönet is illetheti őket.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!