A baloldal és a liberálisok felültek erre a lóra legkésőbb a második világháború után, és azóta mennek. Kitartóan, csak innen el, és már arra is rájöttek, hogy a „mindenütt jó, de legjobb otthon” is csak fasizmus. Másik axiómájuk az, hogy minden ember egyenlő. Ami csak erős megszorításokkal igaz, tehát kizárólag a „születésénél fogva” és a „törvény előtt” értelemben. Mert amúgy sajnos mindenki más képességekkel, tálentummal, kitartással, szorgalommal és vágyakkal bír, ami kizárja az egyenlőséget. De ők makacsul ragaszkodnak hozzá újra és újra, hogy „osszuk el egyenlően a javakat”, és még mindig nem értik, hogy olyankor mindig nagyon hamar elfogy az elosztható „jav”.
És azt is makacsul hiszik, miszerint a szabadság az valami abszolútum, valami olyasmi, amit a maga teljességében nem érhetünk el soha, ám életünk egyetlen értelme, hogy legalább megpróbáljuk. Mármint elérni. Ebből született például a 72-féle nemi identitás tana, s annak tagadása, hogy csak a nők menstruálnak. Ezen a roppant úton a baloldal és a liberálisok előbb meggyilkolták a Teremtőt és a teremtést, majd a természeti törvényeket, majd a nemzetet, most tartanak a férfi és a nő meggyilkolásánál, és továbbra sem lehet tudni, hol a cél. Hol a roppant út vége. Illetve mégiscsak lehet tudni: sehol. Vagyis ez az út a semmibe visz. Oda, ahol Mozart egy fehér fasiszta, mintha amúgy bárki megtiltotta volna egy feketének bármikor is, hogy megírja a Requiemet.
Lassan itt az ideje, hogy szépen, szelíden megfogjuk a baloldal lovának kantárját, és bevezessük lovasával együtt a biztonságos istállóba, ahol menedék, élelem és szakképzett ápoló várja őket. Ennek hiányában ugyanis a normalitás végképp el fog tűnni a semmiben. S érte kár lenne.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!