Tegnap bárki megnézhette a kispesti szocialista maffia (nyugodtan nevezhetjük így őket) sofőrjének vallomását. A férfi arcával, nevével állt a kamera elé. Ez azért nagyon fontos, mert a szocialista maffiózók és a jobbikos maffiózók (van még különbség?) mostanában utolsó menedékként abba a gyerekes állításba szoktak menekülni, hogy akik beszélnek a tévében, azok nem is valós személyek, hiszen nem látjuk az arcukat, és el van torzítva a hangjuk.
Gazember a családban
Itt az ideje, hogy mindenki belegondoljon egy pillanatra, mi történne az ellenzéki nyilvánosságban, ha egy kormánypárti politikusról születne ilyen jegyzőkönyv.