És a maffiózók életének legérdekesebb része a pénzek lenyúlása. A vállalkozók kiválasztása, a kenőpénzek magától értetődő természetessége, a vagyonkezelő viselt dolgai, aki a „legéhesebb volt az összes közül”, a sofőr szerint ezért volt a neve Mr. Negyven Százalék. Mindez teljesen egyértelmű volt már tavaly is. Hiszen maga Lackner meséli el az egészet, mert így ment akkor ez már vagy másfél évtizede, és addigra ezek a bűnözők érinthetetlennek, sérthetetlennek hitték magukat. De tavaly még „csak” Lackner arca volt hozzárendelve, amely arcot a jó barát, az évtizedes cimbora, a bulipartner Gajda „nem ismert fel”.
De most itt van immár a sofőr is. Itt a sofőr, odafent Borsodban pedig ott a varrónő. Van arcuk, nevük, hangjuk, és van bátorságuk, hogy a nyilvánosság elé álljanak. És most ismét ez a nyilvánosság fog vizsgázni. Ennek a nyilvánosságnak baloldali és liberális fele, amelyik önmagát előszeretettel nevezi függetlennek és objektívnek, és amely nyilvánosság eleddig egyetlen sort le nem írt például arról, hogy Bíró László ötvenmilliós állami támogatást tüntetett el, és vitte cégét csődbe hajléktalanok és alkoholisták nevét és kiszolgáltatottságát kihasználva. Egy pillanatra képzeljük el, hogyan viselkedne ez a média akkor, ha mindezt egy fideszes politikus követte volna el. És hogyan viselkedne akkor, ha egy fideszes mesélne kokóval a kezében az évi százmilláról.
Nos, majd most meglátjuk. De nincsenek illúzióim. A független és az objektív mifelénk azt jelenti, hogy bűnsegédi bűnrészes ebben a mocskos, aljas, velejéig rothadt világban. És így is kell hozzájuk viszonyulni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!