Aki akar, ebből is mindent érthet. Úgy is, hogy most nem a sorok, hanem a dal születési körülményei között olvashatunk. Ezt a dalt a leginkább elementáris erővel ugyanis 1994. október 23-én, a budavári Dísz téren adhatta elő Cseh Tamás.
Amikor az Antall-kormány bukása után az első olyan 1956-os emlékünnepet kellett tartani, amit a valaha volt pufajkás vezette Horn-kormány regnálása alatt kellett méltósággal a magunkénak érezni.
Akkor, 1994-ben már nem lehetett mit tenni. Csak Cseh Tamás dalát lehetett hallgatni. Pillanatnyi vigaszként. Ma viszont még van mit tenni. Mert a felforgatás hívei a hatalom sáncairól is még épp csak álmodoznak.
Mi pedig itt vagyunk, s nem szónoklatokat hallgatunk, hanem Bereményi Géza soraival együtt élve Isten szeme előtt újra felbukkanunk. Mert nekünk most ez az útravalónk – köszönet érte az ünnep méltóságát híven visszaadó videónak.
Ennek jegyében is szót érthetünk hát most egymással, hogy legyen egy balladánk. Ahogy a Corvin közieknek volt. S ahogy ezt nekünk Cseh Tamás eldalolta.
„Fegyvert fogtak, régen egyszer mind a nagyfiúk”, mert nekik nem volt más kiút – mondja a most Orbán Viktor videójában felcsendülő dal, felidézve, milyen az, amikor „rongyok égnek, lánguk égig csap és lezuhan”.
Csak az nem mindegy, hogy milyen rongyok égnek el. Kiknek a zászlói.
Ezen töprengeni is jó lehet most a hallgatás csendje. A pesti srácok előtti főhajtás felemelő és elmélyült tűnődése.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!