Lefejezett állam

Ha nem beszélünk a bevándorlásról, s az abból származó problémákról, akkor azok nem is léteznek.

Conflans-Sainte-Honorine, 2020. október 17. Leróják kegyeletüket az emberek a Bois d'Aulne középiskolánál 2020. október 17-én, miután az elõzõ nap egy 17 éves csecsen fiú késsel megölte, majd lefejezte az iskola történelemtanárát Párizs északnyugati elõvárosa, Conflans-Saint-Honorine egyik utcáján. A tettest a rendõrök agyonlõtték. Korábban a tanár az óráján megmutatta diákjainak a Mohamed prófétáról készült karikatúrákat, amikor a szólásszabadságról beszélt. MTI/AP/Michel Euler Fotó: Michel Euler

A kommunista nem vész el, csak átalakul, de mi van a terroristával? Amikor abban az illúzióba ringatjuk magunkat, hogy végleg eltűnt, a terrorista hirtelen a legfélelmetesebb rémálmaink szörnyeként tér vissza. Újabb és újabb arcát képes megmutatni. Eddig ismeretlen, de pusztító eszköztárat vonultat fel: a gázolásos merénylet és az autóra szerelt robbanószer helyett a késelést és a lefejezést választja. Ami viszont nem változott, az az ideológiája: eltörölni a Föld felszínéről mindent és mindenkit, aki más véleményen van, aki nem alkalmazkodik szokásaihoz, kultúrájához. A kommunista és a terrorista – ennél fogva – talán mégsem különbözik annyira egymástól.

A terror egy fiatal tanár lefejezésével tért vissza Franciaországba. Csak idő kérdése volt, mert hiába működnek jól a titkosszolgálatok, hiába lépnek fel hatékonyabban a terrorszervezetek ellen, hiába hiúsítják meg a merényletek többségét, mindig lesznek olyan magányos farkasok, akiket nem tud kiszűrni a makulátlan gépezet. A 18 éves csecsen gondol egyet, s brutálisan lemészárolja a gyanútlan iskolai tanárt. Hogyan lehetne ezt megakadályozni? Vagy azt, hogy Jacques Hamel atyának, a 85 éves katolikus papnak a mise kellős közepén vágja el a torkát két radikális iszlamista? Az eseteket hosszan lehetne sorolni. A terrortámadások talán kevésbé szervezettek és nagyszabásúak, mint valaha voltak, de a szörnyű párizsi eset is rávilágít arra: a terrorista nem vész el, csak átalakul.

Ez a rideg valóság ma Nyugat-Európában, erre igyekszik orvoslatot nyújtani Emmanuel Macron is, aki éppen két héttel ezelőtt tartott beszédében hangsúlyozta: a francia kormány nem a muzulmánok ellen, hanem azon radikális ideológia ellen kíván harcolni, amely a vallási törvényeket a köztársasági berendezkedés fölé helyezi, és időnként megpróbál vért is ontani. Az állam és az egyház szétválasztására nagy hangsúlyt fektető Franciaországban nem először ismerik fel azt, hogy az asszimiláció hiánya, a párhuzamosan működő társadalmak létezése feszültséget szít. Miközben az állam magára hagyta az egyházakat, egyre több mecsetben prédikálnak olyan ideológiát az imámok, amely nem a muzulmánok és a keresztények békés egymás mellett élésének előnyeit taglalja.

A terrorizmus gyökereinek kiirtásához mélyre kell ásni, éppen azért, mert a francia állam évtizedekig tétlenül nézte, ahogy a francia külvárosokból gettók és no-go zónák váltak, ahol a fiatalok számára az autók felgyújtása jelenti a szórakozást. A gyújtogatás, az égbe lövöldözés, a késelés és a lefejezés azonban nem Európa kultúrájának részét képezik. Ezeket a népszokásokat a középkorban hagytuk, ma már nem valók a Westminster-hídra, a Champs-Élysées-re, vagy a brüsszeli Grand Place-ra.

A templomok felgyújtásával, a papok kivégzésével, a rendőrök megkéselésével és a tanárok lefejezésével a terroristák ma azt üzenik Európának, hogy új időszak kezdődött a kontinensen. Egy olyan időszak, amelyben a krisztusi tanoknak, a tízparancsolatnak, a keresztény világnak befellegzett. Nem kell szabad véleménynyilvánítás, szabad vallásgyakorlás, vagy bármi, ami Európát Európává teszi. Ez az igazi jogállamisági deficit, amit most ránk akarnak erőltetni.

Ez a rideg valóság ma Nyugat-Európában, amely abban az illúzióba rángatta magát, hogy ha nem beszélünk a bevándorlásról, s az abból származó problémákról, akkor azok nem is léteznek. A csecsen terrorista azonban gondolt egyet, s lefejezte a tanárt. Szimbolikusan az államot is.