Más szféra

A legnépszerűbb magyar csapat, a Fradi immár az európai futball fő színpadán, a Bajnokok Ligája csoportkörében szerepel.

Budapest 20200916 Labdarœg‡s UEFA BL selejetz? FTC Ferencv‡ros FTC Dinamo Zagreb Foto Nemzeti Sport Szab— Mikl—s Fotó: Nemzeti Sport/Szabó Miklós

2016 – Európa-bajnoki szereplés, 2018 – a Fehérvár FC (akkor még Vidi) bejut az Európa-liga csoportkörébe, 2019 – ezúttal a Ferencváros éri el a második számú európai sorozat főtábláját, és mint egy éve a hazai riválisa, megállja a helyét, 2020 – a legnépszerűbb magyar csapat, a Fradi immár az európai futball fő színpadán, a Bajnokok Ligája csoportkörében szerepel.

Mintha a felsorolt eredmények így együtt tendenciát, hogy azt ne mondjam, fejlődést mutatnának. Ráadásul valamennyi sikert össznépi boldogság, teljes konszenzus övezi, nincs egyetlen ellenzéki orgánum sem, amely most ne lelkendezne a Ferencváros továbbjutása felett. Akkor most hogyan is állunk a mantrával, hogy a magyar labdarúgás egyenlő a feneketlen kúttal, amely elnyeli az értelmetlen kormányzati támogatást, mi több, az adófizetők drága forintjait?

A mundér becsülete most aztán végképp nem szorul védelemre, s nem is azt akarjuk hangoztatni, hogy a futballra költött minden egyes forint tökéletesen hasznosult, de azért annyit talán leszögezhetünk, valami megmozdult. Ennyi véletlen szoros egymásutánban azért nincsen. A Ferencváros bravúrja ráadásul arról is árulkodik, hogy a kormányzat képes a korrekcióra.

A régiós tapasztalat azt sugallja, hogy Közép-Európában országonként egy, legfeljebb két nemzetközi szinten is versenyképes futballklub él meg. Tíz éve talán logikusnak tűnt a választás, hogy ezt a szerepet a Videotonra osztották, már csak azért is, mert a fővárosi klubok akkor, beleértve a Fradit is, nem kínáltak vonzó alternatívát. Aztán az FTC-nél, elsősorban Kubatov Gábor munkája eredményeként, rend lett, a klub egyre erősödött, patinája kikezdhetetlen, népszerűsége töretlenül nagy, járt hát a Fradinak az esély, hogy újra régi fényében tündökölhessen.

A csapat a 2016-os bajnoki cím dacára az első lépéseket botladozva tette meg – ki ne emlékezne a nemzetközi porondon elszenvedett újabb és újabb kudarcokra –, de aztán lábra kapott. Az anyagi lehetőségeken felül ehhez egy keménykezű edzőre, Szergej Rebrovra, valamint a kísérletezést felváltva, tudatos játékosigazolási stratégiára volt szükség. Követve a globális trendet, sikereit a Ferencváros ugyanis zömében külföldi futballistákkal érte el. Apró példájaként annak, hogy más a szólam – az európai értékeket elutasító Magyarország nacionalista bezárkózása, ugye – és más a gyakorlat.

Távol álljon tőlünk, hogy a légiós túlsúlyt magasztaljuk. Ám a sportolót, a csapatot az eredményei minősítik. A professzionális sportágakban ráadásul van egy még szigorúbb szempont: a haszon. A Ferencváros döntött, befektetett, új útra lépett – és nyert. Lehet persze finnyáskodni, hogy a csapatban csupán négy magyar játékos szerepel rendszeresen, hogy úristen, mennyit keresnek a futballisták, de amikor a ­Bayern München és a Paris Saint-Germain játssza a Bajnokok Ligája döntőjét, akkor ugyanez csupán egy-egy szempont a sok közül, végtére a játékban, Lewandowski góljaiban, Neymar cseleiben gyönyörködünk.

Sportsikereinkről szólva mindig jogos az önkritika, szép-szép a megannyi olimpiai érem, de a világ figyelmét nem irányítjuk magunkra. A Bajnokok Ligája egészen más szféra. A sorozatot az egész világon követik, bevételei alapján – különösen egy eseményre, egy mérkőzésre vonatkoztatva – a földkerekség egyik legtőkeerősebb versenye, bajnoksága.

Kiváltság ide eljutni, itt szerepelni. Amikor majd a Fradi kifut Münchenben, Párizsban, Liverpoolban, Madridban vagy éppen Barcelonában, kilencven perc erejéig a világ érdeklődésének fókuszába kerül. ­Európa! – skandálták a fradisták kedd este. Magyarország! – tehetjük büszkén hozzá mindannyian. A Ferencváros az egész magyar labdarúgásnak hozott dicsőséget.