Erre készült mindenki, a buborékon belül és az iowai földeken, a kaliforniai tengerparton és a chicagói betondzsungelben egyaránt, hogy az öröm és a bánat kétellyel lesz vegyítve, számlálgatás és perek sorozata fogja szegélyezni a Fehér Házba vezető utat azt követően, hogy leszavaz a sok millió amerikai. Nem tudjuk, meddig tart a számlálgatás. Az eredmények fényében kijelenthető, hogy a világ – függetlenül az ítéletnapi stílusú amerikai politikai cikkek ígéreteitől – nem omlott össze, de a buborék meghasadt. Persze nem ér semmit, hiszen az már négy éve is meghasadt, roppant látványosan, s a benne ülők rémülten vették észre, hogy egy egész világ van odakint, emberekkel és életekkel, eltérő véleményekkel és érvekkel. Mégis úgy döntöttek, az a világ csak egy rémálom, illúzió, amelyet megfelelő módon átgyúrva semlegesíteni lehet. Hiszen erre való a média, ezért fizetik a jogászokat is. A való világ valódi emberei viszont nem hajlandók úgy viselkedni, ahogy a vágyvezérelt agytrösztök képviselői ezt papíron levezették egymásnak, és meghökkentő módon eltűnni se akarnak, bárhogy is csipkedik magukat a buborék lakói.
Sitkei Levente
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!