Nem csitul az ellenzék és a balliberális oldalhoz hű sajtó háborgása az iparűzési adó csökkentése miatt. Természetesen lehet vitatkozni erről a döntésről is, de olyan vad állítások hangoznak el egyesektől, hogy az egészen elképesztő.
Itt van mindjárt Harangozó Tamás, az MSZP parlamenti frakcióvezető-helyettese. Szerinte Orbán Viktor egyszerű útonálló módjára rabolja ki az önkormányzatokat. Már bocsánat, de a kormány egyetlenegy forintot sem vesz magához az iparűzési adóból. A pénz a vállalkozásoknál marad! Tehát nem a kormány zsebében, nem Orbán Viktor hátizsákjában, hanem a gazdaságban! Ebből munkahelyeket lehet fenntartani, fizetést lehet adni, amit aztán el lehet költeni vagy meg lehet takarítani.
Varju László, a Demokratikus Koalíció alelnöke sem akart lemaradni az elvtársaktól, ezért a többi között a következőt adta közre: „A kormány csak akkor beszél nagyvonalúan a válságkezelésről, ha az önkormányzatok zsebében turkálhat, és az ellenzéki városokat, kerületeket büntetheti.” Azt nem tudni, hogy Varju szavai már a Gyurcsány Ferenc által hirdetett szeretet jegyében fogalmazódtak-e meg, de az biztos: a valósággal nemigen találkozik a mondat. Az iparűzési adóból biztosított kedvezménynek nincs politikai színe, az ellenzéki és a kormánypárti irányítás alatt lévő településeket egyaránt érinti. Nem feledve azt a tényt, hogy az önkormányzati választásokat a kormánypártok nyerték meg, nem az ellenzék. Még akkor is, ha Budapesten a mindig határozott és tettre kész Karácsony Gergely ülhetett be Tarlós István székébe.
Az ellenzék soraiból többen azzal támadták az intézkedést, hogy miután az iparűzési adót az árbevétel alapján kell megfizetni, ezért nyilván azokat a vállalkozásokat terheli, amelyek működnek. Ha meg működnek, akkor miért kell nekik segíteni? Nem vicc, ez valóban része a kormánnyal szemben álló tábor érveinek. A választ a kérdésre nagyon könnyű megadni: annak a cégnek lehet segíteni, amelyik működik. Mégpedig azért, hogy ne menjen tönkre. Mert ha tönkrement, akkor már nem lehet rajta segíteni.
