Átöltözőszoba

Annak idején Rákosiék a nyilas Hűség Házát választották az ÁVO központjául, s amiért maga Rákosi jelentette ki, hogy a „kisnyilasoknak megbocsátunk”.

Jakab Péter elnök megásta az általa vezetett párt sírját Fotó: MTI/Mohai Balázs

„Határozatban ítélte el a magyarországi baloldalt a szélsőjobboldali Jobbikkal kötött szövetsége miatt a Centrista Demokrata Internacionálé (CDI). A világ kereszténydemokrata elitjét tömörítő szervezet aggályosnak tartja, hogy a korábban az Európai Unióból kilépést szorgalmazó, többször EU-s zászlót égető és a vallási és etnikai kisebbségek ellen gyűlöletet keltő Jobbik a magyarországi baloldalnak köszönhetően egy lehetséges jövőbeli kormánykoalíció tagjaként hatalomra kerülhetne.”

S hogy ebben a hírben mi a hír? Hát csak annyi, hogy ehhez (is) a kereszténydemokrata elitre volt szükség.

Mindenesetre legelső szó a köszöneté. Igen, köszönjük. Másrészt megígérjük, hogy ha a Centrista Demokrata Internacionálé bármelyik tagja ellátogat hozzánk, meghívjuk a Terror Háza Múzeumba. És megmutatjuk neki az átöltözőszobát. Ugyanis ott a válasz arra, miért is állt össze idehaza (is) a baloldal a szélsőjobbal. Pontosan ugyanazért, amiért annak idején Rákosiék a nyilas Hűség Házát választották az ÁVO központjául, s amiért maga Rákosi jelentette ki, hogy a „kisnyilasoknak megbocsátunk”.

És megbocsátottak.

Mert szükségük volt rájuk.

És mert igazából soha nem is haragudtak rájuk.

Ugyanis egylényegűek.

S ahogy annak idején a „kisnyilasok” levették a nyilasegyenruhát és felöltötték az ávós egyenruhát, éppen úgy öltözött most át Jakab, s fogadtatott be Gyurcsány hóna alá. És meg lett neki bocsátva. S persze, ez a balos-libsi „értelmiség” is pontosan érti a csíziót, tudja, mi miért történik, hát ő is megbocsát. Az ugyanis nem kerül semmibe. Akinek az antiszemitizmus elleni kérlelhetetlen harc is csupán egy politikai okokból és haszonszerzésből hordott sz*ros gatya, az ugyan miért ne bocsátana meg?

Igaz, a máz időnként lehull, „a törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol”. A minap például ezt tudta mondani Jakab a parlamentben: „Hát hogyha magyarán van valami kínai cucc, amivel beoltottak egymillió afrikait vagy egymillió kínait, az ön szerint jó kell, hogy legyen a magyaroknak is?”

Ez, ugye, nem szorul különösebb magyarázatra, miért a lehető legocsmányabb rasszista duma. Jakab szerint vannak az alsóbbrendű afrikaiak meg kínaiak, nehogy már az a vakcina, amivel őket milliószám beoltják, jó legyen nekünk is! Egy Jakabnak, ennek a szemét lumpenprolinak. (S csak a tisztánlátás kedvéért jegyezzük meg: ugyanezzel oltják Szerbiában is a „milliókat”, köztük vajdasági magyarokat, de hát egy Jakabnak ők is alsóbbrendűek.)

De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy ez a szemét lumpenproli a hozzá hasonlókhoz ugat, és ezeknek az éppen összeboruló, egylényegű bolsiknak és nyilasoknak éppen ez a természetes közegük. Egy szó mint száz: ebben az összeborulásban, kiegyezésben és megbocsátásban sincs semmi új. Miképpen az állandó hivatkozásra az „emberekre” és egyenesen az emberiségre – nahát, abban végképp nincsen. Kosztolányi írja az Édes Annában:

„Az emberiség holt fogalom. És figyelje meg, tanácsnok úr, hogy minden szélhámos az emberiséget szereti. Aki önző, aki a testvérének se ad egy falat kenyeret, aki alattomos, annak az emberiség az ideálja. Embereket akasztanak és gyilkolnak, de szeretik az emberiséget. Bepiszkolják családi szentélyeiket, kirúgják feleségeiket, nem törődnek apjukkal, anyjukkal, gyermekeikkel, de szeretik az emberiséget. Nincs is ennél kényelmesebb valami. Végre semmire se kötelez. Soha senki se jön elém, aki úgy mutatkozik be, hogy én az emberiség vagyok. Az emberiség nem kér enni, ruhát se kér, hanem tisztes távolban marad, a háttérben, dicsfénnyel fennkölt homlokán. Csak Péter és Pál van. Emberek vannak. Nincs emberiség.”

Igen. Ezek ilyenek. Mint Péter meg Feri – egyenesen az emberiségből.