Hát igen, a velünk élő gyurcsányizmusról majdnem akkora köteteket lehetne megtölteni, mint amekkora A tőke Marxtól. Bár kétségtelen, ez utóbbi kevésbé szórakoztató olvasmány.
Gyurcsány Ferenc… Miért gyurcsányozunk még mindig? – teszik fel sokan a kérdést, s ezt vetette fel maga az élő Gyurcsány is tegnap a parlamentben. Nem, nem azért, mert lelki kielégülést okoz. Sokaknak éppen hogy gyötrelmes a név kimondása is, sokak szoronganak még ma is e név hallatán azért, amit országlása idején tett, s még többen azért, amit tenni készül, ha ne adj’ isten újra hatalomba jut. Mert a mai ájtatos, szeretetről prédikáló, kenetes kezű Gyurcsánynak valójában véres a keze, és újra vérre szomjazik.
A következő egy év persze leginkább a pandémiáról szól majd, nem Gyurcsányról. A járvány kezeléséről, a gazdaság újraindításáról, a vírus elleni harcról. De van itt egy másik vírus is: a bolsevizmus vírusa, amely az elmúlt száz évben már annyit mutálódott, hogy szinte fel sem ismerni. De a gyurcsányizmusban kimutatható ennek a vírusnak az örökítőanyaga, akár a szennyvízben a Covidé. S ahogyan a valóságos vírus ellen védekezni kell, mert elpusztíthat bennünket, a bolsevizmus-gyurcsányizmus ellen is fel kell venni a harcot. S meg kell ismertetni a pusztító természetét mindazokkal, akik még védtelenek vele szemben. Akikben még nem alakult ki az immunitás. Mert mint már annyiszor, ez a vírus ismét a javunkat akarja. Csak most nem hagyjuk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!