Út és erény nélkül

Karácsony Gergelynek cselekedni kellene mindennap, minden percben, működtetni ezt a gyönyörű várost. De nem csinál semmit.

Karácsony Gergely fő polgármester a 3-as metróvonal felújított szakaszának átadásán az Ecseri úti állomáson 2020. október 22-én. MTI/Máthé Zoltán Fotó: Máthé Zoltán

Azt hiszem, megértettem Karácsony Gergely mibenlétét: a főpolgármester titokban a taoizmus híve lett. Nézzük csak Az Út és Erény könyvének két fontos tanítását. Az egyik: „nem kell, hogy a küszöböt átlépjed, s a világot mégis megismerheted”. Na, pont ezt gyakorolja Budapest vezetője megválasztása óta. Nem mondom, néha kimerészkedik a való világba, s olyankor is nagyszerű tetteket visz véghez, úgymint például megment egy, egyetlenegy akácfát a gonosz buldózerektől vagy épp biciklire pattan, de nemcsak olyan magamutogató módon, hanem valóságosan is, hát szegény fotósainak is legyen már valami munkája. De többnyire olyan a főpolgármesteri tevékenysége, mintha a hivatali szobájában ülve próbálná megismerni, értelmezni a világot, amely amúgy félelmetes közelről, hát tele van Orbánokkal, ráadásul Gyurcsányokkal, csupa-csupa gonosz lélekkel, kinek van kedve ezekkel küzdeni. S aztán ha hirtelen ráeszmél valami fontosra, akkor aztán azonnal világgá is kürtöli, de neki szerencsére már modernebb eszközei vannak ehhez, nem úgy, mint szegény Lao-cének volt hajdan, hiszen ott a közösségi háló. Karácsony, a Facebook-terrorista. Akarom mondani Facebook-taoista. A másik fontos tanítás, amit politikusunk nagyon is magáénak érez a taóból, hogy a „nem-cselekvés hatalmával mi sem mérkőzhet e világban”. Hát ez aztán igazán Karácsonynak való szentencia, úgy vélem, ezen meditál naphosszat a mi főpolgármesterünk, azon is morfondírozva, hogy vajon a nem gondolkodás nem még nagyobb hatalom-e… Különösen, ha számba veszi az egybesereglett ellenzéki egyleteket, azt láthatja, hogy a gondolkodás bizony se nem út, se nem erény arrafelé.

Nem is lenne baj, ha Karácsony Gergely ki sem jönne a szobájából, miközben a cselekvés nélküli cselekvés erényét gyakorolja. Csak egy a baj: ő nem valami kínai filozófus, hanem Magyarország fővárosának a főpolgármestere. Neki bizony cselekedni kellene mindennap, minden ébren töltött percben, és cselekedtetni az embereit, működtetni ezt a gyönyörű várost. De nem csinál semmit. S ha netán a kormánynak terve, ereje, pénze van valami szépre, újra a városban, akkor akadékoskodik, hazudozik, zsarol, kerékkötője minden cselekvésnek. Világszínvonalúan megújulna a Városliget? Jajjjj, de mi lesz a fákkal, a füvekkel, Isten őrizz – sápítozik, maga köré gyűjtve az összes önjelölt bolond ligetvédőt, akik környezete úgy fest, mint valami afrikai szeméttelep. Gondolná az ember, ha már ennyire védi a parkokat, azok, amelyek hozzá tartoznak, ragyognak, öröm bennük sétálgatni gyerekkel, kutyával vagy szerelemmel. Hát majdnem. A Népligetbe, a Városmajorba, a Gellért-hegyre lassan már csak a képzett utcai harcosok merészkednek, no meg a fiú és lány (vagy fiúlány) prostituáltak, drogdílerek és vevőik. Pusztulat az egész, gondozatlan, elhanyagolt, elvadult táj, dudva, muhar, gaz.

Főpolgármester úr, ne az autósok ellen vívjon ádáz, már-már pszichiátriai tankönyvbe illő harcot, hanem vegye fel a kapcsolatot a lábával, menjen ki az előbb említett parkokba, s ha kell, a saját kezével kapáljon, gereblyézzen, ültessen virágot, fásítson. Tegyen rendet! Tartsa meg az ígéreteit, amiért Budapest népe érdemesnek tartotta megválasztani. Cselekedjen! Bújjon elő a Facebook-barlangjából, s nézzen szét ebben a jobb sorsra érdemes városban, nézzen szét, és szégyellje magát.

Az emberben felhorgad az indulat: ez akar miniszterelnök lenni? Ez a semmirekellő Pató Pál? Te jó ég, mi lenne ezzel az országgal…

Romkocsmák helyett „romvárosok égre vágódó füstkalapja”. Isten, óvd meg a magyart ezektől!

A borítóképen: Karácsony Gergely főpolgármester a 3-as metróvonal felújított szakaszának átadásán az Ecseri úti állomáson 2020. október 22-én.

Fotó: MTI/Máthé Zoltán