A magyar álláspont borzasztó veszélyes, hiszen 2010 óta változatlan, stabil, határozott, és nagyon jól védi egy igen dinamikus kormány s egy karizmatikus kormányfő. A rengetegszer hangoztatott egyedül üdvözítő tan pedig hamar sületlenséggé korcsosodik, amint több ország dönt úgy, hogy a lóra úgy kell felülni, hogy a nyaka és a feje legyen az ember előtt, s ne a tompora. Egyáltalán nem lesz úgy gyors a közös vágta, ha mindenki együtt csinálja rosszul. Ezért is jobb, ha a túlságosan is előtérbe került, véleményén változtatni nem hajlandó Magyarországot minden nemes és nemtelen eszközzel ellehetetlenítik, gúny tárgyává teszik. Mondjuk lehet rasszista. Vagy náci. Vagy homofób, transzfób. Ezért aztán az európai futballünnep legcsillogóbb ékköve, a Puskás Aréna olyan szivárványossá alakul a nyolcaddöntőre, hogy bármely Pink Floyd-emlékkoncert megirigyelhetné. Amolyan igazi rendreutasító, metszően gúnyos, gyilkos szivárvány hullámzik a reklámtáblákon, olyan termékeket hirdetve, amelyek hazánkban nem is elérhetők. Semmi jóság, semmi együttérzés nincs a szivárványban, ez nem a béke jelképe, hanem a megosztásé. Nem törődik itt senki a melegekkel, a futballszurkolókkal, a hollandokkal, a magyarokkal, az emberekkel. Ha nem veszed magadra a szivárvány jelét, ellenség vagy. Ezt konkrétan ki is mondta Mark Rutte, a világ legjobban polírozott imázsú miniszterelnöke. Pedig senki se mondhatja magáról, hogy ő tudja, miként is gondolkodik az EU. Mark Rutte nem más, mint egy ügyvivői kormány vezetője, a 27 tagország egyikének korlátozott jogkörű vezetője, aki képtelen elfogadni, hogy van más vélemény, mint az üdvözítő tan. Pedig bizony van, csak figyelni kell. Vagy hogy mindenki értse: tanulni, tanulni, tanulni.