Készült egy fotó 2015-ben, amelyen egy távoli világ szülötte épp fotót készít Európa leghatalmasabb emberével, a német kancellárral. Angela Merkel bájosan mosolyog, szinte barátok a fiatal sráccal. Ikonikus fotó, amely akár véletlen is lehetne. De nem az, ennyire ne legyünk naivak. A kancellár stábja akkor 19-re lapot húzott, mikor megindult az áradat Európa felé, a sajtó pedig tehetségesen kontrázott a főszólamra, ontották a Willkommenskultur dicséretét. Abban bíztak, hogy a világ egy napsütötte mező, árnyas ligetekkel, csörgedező patakokkal, érett gyümölcsökkel teli fákkal.
Ezt meg is énekelte mindenki Németországban, jönnek a jóravaló, de szerencsétlen sorsú, kedves emberek, akiket befogad az erkölcsös, hiperliberális német társadalom, a háború sújtotta régiók sokat szenvedett népe pedig hálás szívvel németté válik. Még akkor is erről beszélt a világ szemében példaként számon tartott német sajtó, amikor bombák robbantak és kések villogtak, és egyetlen hangot se engedtek ki a problémákról. Pedig akkor kívülről pontosan látszott, hogy az a hazárdjáték nem jött be. Merkel besokallt a huszonegyben.
De ő profi, különben nem lehetne kvázi örökös kancellár. Nem ismeri be politikai hibáját, amely nagyon sok ember életébe került, Európa egységének megrendülését okozta, valamint az örvény őt magát is a mélybe rántotta. Ő igyekszik megmaradt renoméját felhasználni arra, hogy a közelgő választásokon sikerre vigye a mesterterv maradványait. Ehhez szüksége van szavazatokra, így konkrétan szembefordul egykori önmagával, az azóta minden reményét elveszítő Afganisztán lakóit már nem fogadná be, már nem állna oda egy tehetséges kandahári srác oldalára fotózkodni, bármilyen profi PR-csapat is választotta ki a modellt a sok jelentkező közül. Mutti Merkelből Vaslady lett, legalábbis a kampány idejére.
Itt pedig felsorakozik mellé egy másik politikus, Karácsony Gergely. A budapesti főpolgármesterként mellékállásban tevékenykedő miniszterelnökjelölt-jelölt ugyanis most, hat évvel a népvándorlás kezdete és a merkeli hazárdjáték után közli, úgy gondolkodik, mint Merkel 2015-ben. Azt is elismeri, hogy ez egy amolyan politikai harc, kikacsint az olvasóra, jelzi, nem mond feltétlenül igazat a kampány során, hiszen jelenleg nem lehet nyerni a migránsok melletti szólamokkal, de a szíve mélyén igenis támogatja őket. Nem érdemes csodálkozni. Karácsony Gergely ugyanis az ország irányítására teljesen alkalmatlan személy, a PR-csapata is sokkal kevésbé tehetséges, mint Merkelé. A német kancellár képes úgy feketét és fehéret is állítani egy bizonyos színről, hogy mindkettő igazságnak hangozhat a szájából, Karácsonyról pedig mindig az rí le, hogy hazudik, de legalábbis nem hisz abban, amit mond.
