Gusztustalan. Röviden így lehetne összefoglalni azt a politikai üzekedést, amit a magyarországi szélsőbal és szélsőjobb művel. Önmagában is pikáns, amikor Gyurcsány Ferenc együtt fotózkodik egy olyan párt jelöltjével, amelyik kifejezetten azért jött létre, hogy őt eltakarítsa a közéletből. De ha ez a jelölt olyan bizonyíthatóan rasszista, kirekesztő, embertelen nézeteket vall, mint Tóth Péter jobbikos politikus, és az egész honi baloldal sunyin elfordítja a fejét, mentegeti a vállalhatatlant és beveszi azt az ócska hazugságot, miszerint Tóth meg a pártja megváltozott, az hányingerkeltő.
A jobbikos legendárium szerint Jakab Péter már bocsánatot kért azoktól, akiket pártja az ő elnöksége előtt megbántott. De ezzel csak azt árulják el a cukiságkampánytól eldeformálódott lelkületű átöltöző legények, hogy gőzük nincs arról, mi az a bocsánatkérés. Az ugyanis ott kezdődik, hogy beismerjük a bűnt, amit elkövettünk, vállaljuk érte a büntetést, és reménykedünk benne, hogy elnyerjük a kért bocsánatot. Náci megnyilvánulások büntetése egy pártpolitikus esetében pedig nem lehet más, mint az azonnali önkéntes távozás a közéletből, a lemondás minden pozícióról. Jelen esetben épp az ellenkezője zajlik, egy zsidózó és embertársait genetikai hulladéknak nevező politikus feljebb akar törni a politikai ranglétrán, és be akar ülni a magyar parlament padsoraiba. E törekvésében pedig minden gátlás nélkül támogatja őt az állítólag liberális, állítólag demokrata, állítólag baloldali ellenzék, önmagából is hülyét csinálva.
A gyurcsányista legendárium szerint a jobboldal kirekesztő, zsidó- és cigányellenes, homofób, transzfób, nacionalista, röviden náci. Ezzel szemben az igazság az, hogy a kommunista állampárt utódszervezetei, különösen a DK tele van ilyen értelemben vett nácival. Ők azok, akik például elképzelhetetlennek tartják, hogy cigány legyen Magyarország miniszterelnöke, és ezt hangoztatják is úton-útfélen. Ők azok, akik számára az volt Kuncze Gábor legfőbb politikusi erénye, hogy nem zsidó. Ez az a massza, amelyik azért lelkesedik az LMBTQ-mozgalmárokért, mert kiválóan lehet velük idegesíteni a hívő keresztényeket, de ha magukban vannak, ugyanúgy fröcsögnek a homoszexuálisokra, mint Tóth Péter a megvilágosodása előtt. Ebből a nézőpontból nincs mit csodálkozni azon az összeboruláson, amit a Gyurcsány–Jakab-paktum eredményeképpen a hazai szélsőség produkál. Összenőtt, ami összetartozik. Nemzeti radikális kutyából bolsevik szalonna lett. Ez a kis magyar abszurd. Tessék csak benézni a Terror Háza átöltözőszobájába, és minden sejtekig hatolóan nyilvánvalóvá válik.
