Úgy tűnik, mindenki pontosan tudja, hogy a pápa miért utazik oda, ahová. Ehhez persze jó, ha baloldali politikus vagy szakértő az ember. A római katolikus egyház feje a baloldali narratíva szerint nem akart Budapestre eljönni, de mégis eljött, mert a magyar kormány könyörgött neki, de azzal, hogy csak hét órát töltött a magyar fővárosban, üzenetet küldött, vaskosat és határozottat, miszerint nem kíván közösködni ezzel a társasággal. Aztán a valóság szinte arcul csapta őket, hiszen egy élő, lüktető, rendezett és lelkes Budapest fogadta a pápát. A hömpölygő emberáradat az egyházfő érkezése előtt egy nappal Krisztus nevével az ajkán tett hitet az örök értékek mellett, nem a híres embert akarta látni, hanem a mindenkinél híresebb ember örömhírét ünnepelni.
Ezt az örömöt kell most sárba tiporni, kigúnyolni, nevetségessé tenni. Keresni a lehetőséget, hogyan lehetne az eucharisztikus kongresszust elfelejteni, szembeállítani az egyházat a magyar kormánnyal, besorozni a baloldali kórusba Ferenc pápát is. Pedig az értékközösség nyilvánvaló. Magyarország megmutatta örömét és keresztény örökségét, ami pedig még fontosabb: jövőjét is. A hazánkban bevezetett családvédelmi rendszer pedig messze földön is különleges, egy olyan elképzelést valósít meg, amire nagy szüksége van a túlságosan is vén Európának.
Gyerekek kellenek, a jövő nemzedéke kell, olyan fiatalok, akik építik a világot, s követik az ősi hitet. Ma Magyarországon minden adott ahhoz, hogy ezt megvalósítsa egy fiatal pár, s a Szentszék is tisztában van ezzel. Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint Ferenc pápa a budapesti látogatásán kijelentette, a család az apa, az anya és a gyermek köteléke. Mikor Ferenc pápa iraki útján kijelentette, ellátogat Budapestre az eucharisztikus kongresszus zárómiséjét celebrálni, ezek is latba eshettek. A kongresszus voltaképp egy hatalmas kinyilatkoztatás, hogy itt vagyunk, hiszünk, követjük Krisztust, lássa az egész világ, miként ujjong ez a hatalmas tömeg, s lássuk mi magunk is, mennyien érzünk ugyanígy. Ezt az eseményt meglátogatni pápaként hatalmas lépés, épp azért, mert a mindenkori pápáknak nem szokása elutazni ezekre az összejövetelekre. Viszont a szlovákiai apostoli látogatásról korábban született döntés, Budapest pedig így ideális választás volt.
Mi is missziót teljesítünk azzal, hogy a hagyományos családmodellt állítjuk a középpontba, kiemelten támogatjuk a családokat, s nem hajlunk a torzult, kizárólag a pillanat kiélését célzó liberális eszmeiségre. A pápa és az egyház ugyancsak missziós tevékenységet folytat, igyekszik odavinni a segítséget, ahol baj van, reményt adni az elesetteknek. Ez pedig nem csak pénz. Ez odafigyelés, tanítás, példamutatás is. Van alternatíva: nem kötelező úgy élni, ahogy a tévében látjuk, nem csak a félelmetes és a gonosz van a világon. Nem drogos minden fiatal, nem iszákos minden férfi, nem boldogtalan minden nő. Vannak nők és vannak férfiak, s ők be tudják népesíteni ezt a gyönyörű földet, olyan örömünnepet tudnak tartani, mint Budapesten. Lásd, világ, ez a magyarok útja, ez a magyar keresztények válasza!
Nem szabad belemagyarázni semmit a pápa döntéseibe, hiszen a Szentszék teljesen más missziót teljesít, mint egy világi állam. De az közös cél, hogy a világ egy jobb hely legyen, s mikor mi elszenderülünk, az utódaink még szebbé tegyék a közös, földi hazát. Persze ennek feltétele, hogy legyenek utódaink. Ehhez pedig egy apa és egy anya szükségeltetik. A pápa pedig pontosan tudja, mit akar, semmi szükség baloldali megmondóemberekre, hogy helyette gondolkodjanak.
Borítókép: Kurucz Árpád
