– Isten, áldd meg a magyart! – fohászkodott Ferenc pápa, együtt azzal a tizenötmillióval, akik magyarként élnek a világban. – Ne hagyd elveszni a keresztény Magyarországot! – kérte a pápa segítségét Orbán Viktor miniszterelnök, amikor találkoztak a Szépművészeti Múzeumban. Fohászról, illetve kérésről van szó. Isteni áldásról, valamint emberi akaratról. Most a kettő tökéletesen egybecseng. Aki a magyarságot védi, a kereszténységet védi. Aki pedig a kereszténységet védi, az Európát védi. Azt az életet, amelyet ma már fenyeget a világ világiassága, az anyag ereje és a lustaság bűne. De amely Magyarországon még létezik, és olyan szépen megmutatkozott a Hősök terén.
Krisztust követni mindig misszió, 2021-ben különösen az. Nem a más vallásokról van szó, esetünkben pedig nem is a felfegyverzett katonákról vagy paramilitáris, keresztényekre vadászó különítményekről. Ma a kétely, az önszeretet, a minden tekintély lerombolása, az alázat eszményének elvetése fenyeget. Van, ahol győzött a materializmus, ahol valóban missziós céllal működnek a templomok, egyházközségek. Nálunk viszont pislákol a remény, hogy képesek vagyunk tisztelni a hagyományainkat, felnézni Szűz Máriára, szeretettel hitet tenni Krisztus mellett, anélkül, hogy ebben hangyányi ellenségeskedés, agresszió vagy tiltakozás volna.
Nyugat-Európa nem rendezett volna eucharisztikus világtalálkozót, ugyanis egyetlen kormány se tartotta volna ezt fontosnak. Ez ugyanis nem tekinthető jelenleg trendinek. Ez nem divatos viselkedésforma. A magyarországi baloldal hozta a tőle elvárható stílust, pontosan megmutatva, mennyire érthetetlen számára ez az egész világ a hittel, a reménnyel, a szeretettel. Nekik a pápa egy állam vezetője, politikus. Krisztus történelmi alak, ha egyáltalán létezett. A római katolikus egyház egy érthetetlen és bizonyíthatatlan eszmerendszert képviselő, megfoghatatlan, szörnyen titokzatos és gyanakvással szemlélt intézmény. Az egész nem áll össze egy egésszé. Mert nekik csak a császár létezik, forintban kiszámítható adót szed, a pápa látogatása így egy újabb esély a politikai haszonszerzésre. Olvashattuk a rengeteg légből kapott cikket, amelyek arról szóltak, hogy Ferenc pápa nem akar találkozni a magyar közjogi méltóságokkal. Egytől egyig hazugság volt, tudatos, szándékos rosszakarat, szánalmas küzdelem, hogy rossz színben tüntessék fel az ország vezetőit. Ezzel persze semmibe vették azon száz- és százezrek reményét, akik igenis várták ezt a világtalálkozót, és akik elmentek a rendezvényekre, akik ember- és fáklyaáradattá varázsolták a budapesti belvárost a szombati körmeneten. De ne csodálkozzunk! A baloldali politikusok szemében Isten nem létezik, neki nem adják meg, ami az övé.
Magyarország azonban megadta Istennek, ami az Istené. Ahogy a történelem során mindig, most is. Ebben a helyzetben pedig értelmet nyer a keresztény Magyarország rendkívüli fontossága és az, hogy ebben a pápához is kéréssel kell fordulni. Ez közös harcunk, Róma és Budapest egy oldalon áll. A kereszténység segít hozzá az egészséges, erkölcsös élethez, így válnak a fiatalok jóravaló, tudatos, szeretetteljes felnőttekké, ez az a titok, amely többé teszi őket egyszerű fogyasztóknál. Így lesz a lakosságból nemzet, így lesz a két lábon járó majomból ember. Így lesz az öreg kontinensből Európa: a hit által. Minden egyéb, amely éket akar verni Magyarország és Krisztus, illetve hazánk és a Szentszék közé, egyszerű propaganda, torzítás, szándékos gyűlöletkeltés. A kereszténység meg tudta mutatni az arcát a világnak, és nagyon büszkék lehetünk, hogy ezeken a napokon a kereszténységnek magyar vonásai voltak.
Borítókép: MTI/Bruzák Noémi
