Ádáz küzdelmet folytat a napokban Márki-Zay Péter baloldali miniszterelnök-jelölt. Gyurcsány Ferenc és Karácsony Gergely támogatottja nem a nemzetközi konzervatív erőkkel vív, nem az orosz titkosszolgálattal csatázik, de még csak nem is hazai kormánypártokkal tusakodik. Márki-Zay egyrészt saját magával, másrészt pedig a mindnyájunkat körülvevő valósággal szállt szembe. S bár a jelek szerint győztesnek véli magát, könnyen lehet, hogy kiütéses vereség lesz a vége.
Az egész azzal kezdődött, hogy Márki-Zay Péter korábban kifejtette véleményét a minimálbérről, s közölte: „Én gazdasági kérdésekben roppant liberális vagyok, nem feltétlenül tartom szükségesnek a minimálbért se.” Ezután, amikor a Mediaworks Hírcentrumának riportere a napokban megkérdezte tőle, miért helyezkedett erre az álláspontra, Márki-Zay így felelt: „Nem mondtam azt, hogy nincsen szükség a minimálbérre. Mire gondol?” Tegnap pedig már úgy fogalmazott: „Felemeljük a minimálbért, ez egy nagyon fontos követelés”. Márki-Zay Péter egymással sajátos viszonyban álló nyilatkozataiban két állandó elem ugyanakkor mégis fellelhető. Ezek úgy foglalhatók össze, hogy a minimálbér idehaza most tűrhetetlenül alacsony, viszont nem szabad túl nagyot emelni rajta. Utóbbi esetben ugyanis – szerinte – tömeges munkanélküliséggel kell számolni. A különféle állításokat áttekintve igen nehéz eldönteni, hogy mit is szeretne pontosan a minimálbérrel a baloldal jelöltje, s csak remélhető, hogy ő maga átlátja saját elképzeléseit. Mindenesetre az általános, évtizedes tapasztalat azt mutatja, hogy egy politikus sikerességéhez elengedhetetlen a következetesség és a szavahihetőség. Ha csak a minimálbéres nyilatkozatait nézzük, Márki-Zay Péter ez ügyben bizony nagyon nem áll jól.
A kormányrúd után áhítozó hódmezővásárhelyi polgármester gondolati lóugrásai kapcsán ugyanakkor érdemes rávilágítani arra, hogy a legkisebb kereset jelenleg nemcsak a hazai gazdaság egyik alapeleme, de kulcsfontosságú a szociális ellátórendszer működése és a magyar társadalom hosszú távú anyagi helyzete szempontjából is. Nem tudni például, hogy újító – vagy bármilyen – szándékainak megfogalmazásakor Márki-Zay Péter számol-e azzal, hogy több százezren vannak, akik minimálbért keresnek, nekik nyilván az egyik legfontosabb szempont, hogy emelkedik-e, és ha igen, mennyivel a rögzített kereset. De nem csak őket érinti a kérdés. A minimálbér növelése rendre dominóhatást vált ki: mivel a munkáltatóknak meg kell tartaniuk a különböző munkavállalói csoportok közötti bérkülönbségeket, így a minimálbérnél többet keresőknél is – egy bizonyos pontig – emelni kell a havi járandóságot. Ha ehhez hozzávesszük, hogy állami ellátások egész sora kapcsolódik a meghatározott legkisebb bér aktuális mértékéhez, akkor azt mondhatjuk, egyenesen milliók ügye a minimálbér. S ha már állami ellátás, a nyugdíjak kiszámításánál is az a lényeg, hogy ki mennyit keresett. Vagyis akármerre is lavírozna a kérdésben Márki-Zay, jó, ha látja, hogy a mindenkori kormányzat minimálbér-politikája évtizedekre határozhatja meg sokak anyagi helyzetét. Ezek miatt pedig nemigen érdemes babrálni, különösen nem megszüntetni a minimálbért.
A baloldal miniszterelnök-jelöltje rendre hangsúlyozza, hogy közgazdász, tehát szakmabéli, s mint ilyennek, lehet adni a szavára. Nyilatkozatai ugyanakkor azt sugallják, hogy semmiben sem különbözik balliberális elődeitől. Azoktól, akik nem értettek semmihez, de a hatalomért bármire hajlandók voltak. Jó néhányan közülük most éppen Márki-Zay Péter győzelmétől remélnek kormányzati pozíciót.
Borítókép: Márki-Zay Péter (Fotó: Videa/Képernyőkép)
