Kerékkötők, károgók, hátráltatók, országrombolók mindig voltak, de az ő nevükre senki sem emlékszik, mert a magyar nemzet kiejti őket az emlékezetéből – hangsúlyozta Orbán Viktor a Magyar Zene Háza átadása kapcsán. Arról az ikonikus épületről van szó, amely a magyar öntudat, élni akarás és dinamizmus jelképeként tudja meghatározni a nemzettudatot, tükröt mutatni nekünk, magyaroknak, hogy mire vagyunk képesek, ha akarunk valamit. Oda lehet menni és megcsodálni a liget fái közé nőtt, nagyon futurisztikus és hihetetlenül légies létesítményt, majd odabenn ledöbbenni a tartalmon, amelyet ez a forma körülölel. Csak az számít, hogy magyarok vagyunk, a mi kultúránk kicsi részének otthona ez az építmény. A budapesti főpolgármester, aki elvben városa ékköveként tekinthetett volna a Magyar Zene Házára, az átadóünnepségen nem volt jelen, utána viszont elküldte veretesnek szánt gondolatait a közösségi médiában. Ez az ő szintje, egy Facebook-posztban igyekszik mindent összekaparni, amellyel a közös örömbe belekároghat. Ő ugyanis nem örül, a Liget-projekt esküdt ellensége, az ikonikus épület helyett ő a fakivágás ezerszer megcáfolt mantráját ismételgeti, miközben pontosan az ő elvtársai, a „ligetvédő” hisztérikusok öltek meg egy ilyen faóriást.
Karácsony Gergely egy másfajta gondolkodás képviselője. Ő ma kizárólag a szavazatokat számolgatja, keresi a kákán a csomót, próbálja egyre fogyatkozó követői csoportjával elhitetni, hogy amit ott látnak a Városligetben, az egy rossz dolog. Az ő útja forintosítható és kizárólag a mai napról szól, örömtelen és szomorú. Pedig ennél a magyar kultúra sokkal, de sokkal többet jelent. Nem kell ahhoz művésznek lenni, hogy a magyar kultúrát értsük, ez vesz minket körbe minden pillanatban, a megfoghatatlan, de érezhető kis rezdülések a mindennapokon. Aki önmagát világpolgárnak tartja, az egész addig érzi annak magát, amíg külföldre nem kerül, onnantól fogva ő lesz a magyar, aki annyira jellegzetesen viseli magán kultúrájának kis jeleit. Ennek ő pedig vagy örül, vagy éppenséggel dühös miatta, de tudható, hogy a magyarság sokkal nagyobb egy-egy embernél.
Novák Katalin is erre a felelősségre hívta fel a figyelmet Sopronban, a magyar kultúra napján. – Hol lennénk, ha nem lettek volna azok az őseink, akik a legnehezebb időkben is igent mondtak a magyar élet folytatására, akik védték, őrizték, gyarapították nyelvünket, szokásainkat, hagyományainkat? Akik igent mondtak a gyermekre, s így adták tovább, ami a miénk – tette fel a kérdést a kormánypártok államfőjelöltje. Pedig azok az ősök se úgy éltek, hogy a mi őseink lesznek, pontosan annyit tettek, mint mi, éltek, szerettek, boldogultak, fájdalmukat és örömüket zenébe, színdarabba, könyvekbe álmodták, magyarul, honfitársaik számára. – Nemzeti imádságunk nem engedi, hogy kisszerű ideológiai küzdelmekben bárki kisajátítsa. Úgy jeleníti meg a nemzet egységét, hogy újra és újra megteremti azt – utalt Novák Katalin a Himnusz csodájára, amely úgy ima, hogy nem kell hozzá istenhívőnek lenni, de gyakorlatilag mindenki megkönnyezi, ha az olimpiai dobogón áll a mi sportolónk, akire ismeretlenül is hallatlanul büszkék vagyunk. A feladat az építkezés. Magunkénak érezni a felelősséget, hogy tovább tudjuk vinni az országépítők örökségét, hogy a Magyar Zene Háza ne álljon meg Bartóknál, hanem élő, jövőbe mutató, vibráló létesítménnyé váljon, hogy a Városliget élhessen a most megkapott lehetőséggel, s végre-valahára levethesse Kádár János borzasztó örökségét.
Néhány nevet persze el fogunk felejteni. Azért tenni kell, hogy emlékezzünk valakire.
Borítókép: A Liget Budapest Projekt keretében megépült Magyar Zene Háza 2021. december 16-án. Elkészült a Magyar Zene Háza épülete, amely 2022. január 22-én egy interaktív zenetörténeti kiállítással és zenei programokkal nyitja meg kapuit. (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)
