A Soros-blognak csúfolt 444.hu publicistája, Gazda Albert is elismerte: „Nincs mese, a Magyar Zene Háza tényleg szép lett, és úgy tűnik, nem sebezte halálra a Városligetet.” Legalább némi beismerés: tévedtünk, ilyen vagy olyan okból előítéletesek voltunk. Ez is valami. Nem úgy Karácsony Gergely, aki egykori zuglói polgármesterből a főpolgármesterségig vitte, nem kis részben a 444-hez hasonló baloldali lapok éveken át tartó Liget Budapest projekt-ellenes uszításának okán. Ha a Párbeszéd társelnökén múlt volna, a Városliget most is olyan lenne, mint XIV. kerületi polgármestersége elején. Pest közel százhektáros közparkja 2014-ben egy kopott, indokolatlanul széles beton- és aszfaltutakkal szabdalt, jelentős részben parkolóként használt, lerobbant állagú épületekkel, romokkal tarkított terület volt. A parkfenntartók áldozatos munkája sem tudta feledtetni az elavult infrastruktúrát, az elöregedett növényzetet. A Magyar Zene Háza helyén, a park frekventált pontján álltak az egykori Hungexpo irodaházai, feltörve, kifosztva. Egy használati lehetőség mutatkozott: romkocsmává alakítani az ingatlan egy részét. Nevével ellentétben a Kertem szórakozóhely nem egy kert hangulatát nyújtotta, de ez nem is volt elvárható. Ezt a bizonyos szempontból romantikus romlást szakította félbe a kormány Liget Budapest projektje, amely hosszú idő, több mint egy évszázad után újra egységes kulturális, tájépítészeti, várostervezési egységként tekint a Városligetre és környezetére. A távlatos, a környezeti fenntarthatóságot is figyelembe vevő, minőségi időtöltést a központba emelő beruházás azonnal kivívta a balliberálisok haragját. Egyszerre horkantak fel, fairtásról, pusztításról beszéltek, tüntettek. Megjelent a magukat „ligetvédőnek” nevező, fizetett anarchistákból szervezett szabadcsapat is. A feladatuk a zavarkeltés, a beruházás akadályozása volt. A tettlegességtől sem riadtak vissza, mindennapos volt az építkezési kordonok bontása, a faátültető és egyéb nehézgépek akadályozása, a biztonsági őrökkel való összetűzés, a provokációk. Létrehoztak egy, majd később két „vadkempinget” is a területen, tovább rontva a hely köztisztaságát.

A tiltakozássorozatot végül az pecsételte meg, hogy egyre többen jutottak arra a felismerésre, mint most a 444.hu. Sorban adják át a Liget-projekt elkészült elemeit, hogy csak néhányat említsek: Millen­nium Háza, rózsakert, vakok kertje, sportpályák, kutyafuttatók, nagy játszótér, promenád, mélygarázsok, most szombaton majd a Magyar Zene Háza. Aki járt az elmúlt egy-két évben a Városligetben, annak kézzelfoghatóvá vált, hogy jó úton jár a beruházást koordináló Városliget Zrt., és a romlást felváltotta a harmónia, a rend, a szépség. A látogatók polgári körülmények között tölthetik el szabadidejüket, sportolhatnak, pihenhetnek, kulturálódhatnak. A főváros jelenlegi baloldali vezetése és szövetségeseik még mindig ellenállnak a Liget Budapest projekt teljes megvalósításának, nem tudják azt mondani, hogy tévedtünk, elnézést, nem is olyan rossz, sőt jobb, mint volt. Ezt badarság lenne elvárni tőlük, hiszen ahogy a főváros fejlesztéséhez, úgy az ország, a nemzet távlatos jövőképéhez sem rendelkeznek vízió­val. Ahogy Karácsony Gergely – amúgy elég komikus módon – önmaga fához láncolásával fenyegetőzik a Nemzeti Galéria vagy a Magyar Innováció Háza felépítése ellen, úgy az egész magyar baloldal is csak annyit tud: „Orbán, takarodj!” Arról, hogy másnap mi lesz, nem beszélnek. Mi viszont tudjuk, mi lenne, ha megkaparintanák az ország kormányrúdját: beülnének a készbe, elherdálnák, lelaknák az országot, egy nagy romkocsmává silányítva azt.

Borítókép: Magyar Zene Háza (Fotó: Kurucz Árpád)