Majd föltette a kérdést, amit mi, magyarok valószínűleg egyre gyakrabban fölteszünk mostanában, és ami – szerintem – az elkövetkező években a legégetőbb lesz: „Mit keresünk az unióban?” (Különösen azok után teszik majd föl egyre többen, hogy hamarosan nettó befizetőkké válunk: vagyis papíron is többet talicskáznak ki az országból Von der Leyenék, mint amennyit visszacsepegtetnek.) Orbán Viktor válasza a kérdésre: az álmainkat keressük az unióban, az egyenlő nemzetek közösségét, a demokráciák demokráciáját. – Amíg van egy fikarcnyi esély, addig küzdeni fogunk a jogainkért, az unió megújításáért, ehhez szövetségeseket keresünk – tette hozzá. Kiemelte: ma azért irányul ránk a figyelem, mert a lengyelekkel együtt mi váltunk a nyugati világ utolsó keresztény-konzervatív bástyáivá. – Sokan úgy érzik, Magyarország a józanság és a szabadság utolsó őrhelye. Reményt akarunk adni nekik és másoknak is (…). Mi vagyunk Európa jövője.

Egy felelős államférfi szavai ezek, aki nem indulatból, hanem józan mérlegeléssel, nemzete érdekeit szem előtt tartva kormányozza Magyarország hajóját a készülődő cunamiban. Elnézve a magyarországi ügynökbaloldal szellemi lepusztultságát (hogy egy fél mondatot rájuk is fecséreljünk), kijelenthető: Orbán Viktoron, a Fidesz–KDNP-n kívül ma nincs más, aki hazánkat a megmaradás esélyével vezethetné ezekben a pokoli, zűrzavaros időkben.

Borítókép: MTI/Illyés Tibor