„Szaladok, hogy átmenjek a szivárvány alatt” – énekelte Kovács Kati valamikor a ködbe vesző hetvenes években, Douglas Murray pedig ezt írja a Háború a Nyugat ellen című könyvében, most: „Csak a három kontinensen elterülő nyugati országokkal közölték folyamatosan, hogy csak akkor lehet őket legitimnek tekinteni – avagy egyáltalán tisztességesnek –, ha gyorsan és alapvető módon megváltoztatják demográfiai összetételüket. 

A 21. század víziója a jelek szerint az, hogy Kína Kína maradhat, és a Távol- és Közel-Kelet különböző országainak megengedik – sőt elvárják –, hogy változatlanok maradjanak, illetve visszatérjenek valamihez, amik egykor talán voltak. 

Ám a nyugatiként azonosított országok esetében az volt az elvárás, hogy váljanak valami mássá, vagy ennek hiányában elveszítik legitimációjukat. […] A női, szexuális kisebbségi és természetesen az eltérő rasszba és etnikumba tartozó kisebbségek jogai kapcsán úgy kerülnek bemutatásra a tények, mintha sohasem lett volna ennél rosszabb a helyzet, miközben a valóságban sosem volt jobb.”

Douglas Murray igazsága sajnos megfellebbezhetetlen. És ebből az igaz­ságból következik mindaz, ami a foci-vb-n zajlik. 

A német válogatott mindenkinél erőteljesebben akarja bebizonyítani, hogy ők bizony „jóemberek”, fel- és megvilágosodottak, egyszóval: ők a leghülyébbek. Ennek érdekében aztán mindennel foglalkoznak, csak a focival nem.

Hülye, szívecskés karszalagokat raknak magukra, úgy néznek ki, mint megannyi életre kelt Ken a gendersemleges Barbie-shopban. Aztán – jaj, de huncut fiúk ezek! – a cipőfűzőjük szivárványos, mert a gonosz Katarban nem lehetnek tetőtől talpig szivárványosak. Mindebben természetesen cseppet sem zavarja őket, hogy az AS Romától kezdve a Barcelonán át a Bayern Münchenig mindnek ott virít a mezén a Qatar Airways logó. Már Vespasianus megmondta az örök igazságot: a pénznek nincs szaga. Vagyis ezek a fiúk nemcsak a leghülyébbek, de a legnagyobb farizeusok is.