Az EP-képviselők megvesztegetése is hasonló tendenciát mutat. Napról napra szivárognak ki újabb és újabb részletek arról, hogy a korrup­ciós botrányba keveredett politikusokat milyen módon hálózták be külső szereplők – államok és nem kormányzati szervezetek –, s egyre inkább úgy tűnik, a vezető pártcsaládok pontosan tudták, mi zajlik az orruk előtt, mégse avatkoztak közbe. Tudták is meg nem is: az Európai Parlament logójával ellátott konferenciákat szerveztek például Katarban, a parlament sajtószolgálata azonban tagadja, hogy tudott volna ezekről az eseményekről. A résztvevők viszont azzal védekeznek: azért nem jelentették katari utazásaikat, mert az Európai Parlament tudtával utaztak.

Most pedig itt van Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének a korrupciógyanús ügye. Von der Leyen minden bizonnyal a Pfizer gyógyszervállalatot részesítette előnyben, amikor a közös uniós vakcinabeszerzésekről kellett dönteni a járvány kezdete idején, ezt a közte és a Pfizer vezérigazgatója közötti, kiszivárogtatott sms-ek bizonyíthatják, felvetve a gyanút, hogy nem volt rendes közbeszerzési eljárás. Az Európai Parlamentnek lehetősége lett volna, hogy nyilvános meghallgatáson faggassa ki a bizottsági elnököt. Ki is faggatják meg nem is: a néppártiak, a liberálisok és a szocialisták inkább a zárt ajtók mögötti meghallgatást választják, nehogy kínos részleteket tudjanak meg az ügyről és a – nem mellesleg néppárti – politikus üzelmeiről az európai polgárok. 

Az Európai Parlament büszkén hirdeti saját átláthatóságát és feddhetetlenségét, és büszke is lehet rá, hiszen teljesen átlátható az, amit csinál: védi a saját irháját, miközben gátlástalanul és teljesen alaptalanul támad meg mindenkit, akivel politikailag nem ért egyet. Így kerül évek óta következetesen szégyenpadra Magyarország és Lengyelország.

Mindezzel nem is lenne nagyon nagy baj, ha az Európai Parlament egy nagy kávézó lenne, ahol a tagállamok képviselői néha eszmét cserélhetnének egymással, vagy például múzeum, ahol az érdeklődés híján megszüntetett intézmény egykori relikviáit tekinthetné meg a publikum.

A nagy szomorúság az, hogy a parlament nagyon is komoly intézmény, döntéshozatali jogkörökkel felruházva. A parlament részben megtestesíti azt, ami jó az Európai Unióban: „az egység a sokféleségben” jelmondattal fórumot biztosít a vitára Európa különböző országainak politikusai között. Ugyanakkor megtestesíti mindazt, ami rossz az EU-ban: a tagállamok közötti pragmatikus együttműködés helyett ma már minden szinten, az uniós szerződéseket felülbírálva akarnak beavatkozni az egyes országok belügyeibe olyanok, akiknek semmi közük hozzá.

Az Európai Parlament tehát ilyen is meg olyan is. De a legjobb mégis az lenne, ha jogalkotási lehetőségeit szűkítenék és gyökerestül átalakítanák. Ez lenne az igazán okos megoldás.

Borítókép: Európai Parlament (Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet)