Azt az ölelést, azt nem lehet feledni. Mégis javaslom, nézzünk mögé, mert minden suttyóságával, kimódoltságával együtt túlmutat önmagán. Feriről eddig is tudtuk, hogy túlmozgásos, ócska ripacs. Nincs egyetlen őszinte gesztusa, egyetlen természetes megnyilvánulása sem. De a rendkívül gyenge, hatásvadász előadásmód mégis súlyos üzenetet hordoz. Azt üzeni vele a bukott miniszterelnök, aki épp most szalámizza le a nemrég még szövetségesként magához édesgetett balliberális ellenzék roncspártjait, hogy mindenki tehet neki egy szívességet. Aki nincs vele, az ellene van, és megnézheti magát.

Már az előválasztásnak csúfolt színjáték során bebizonyosodott, hogy a hegylakós játék, vagyis amikor a végén csak egy marad, akkor fekszik csak a Gyurcsány vezette DK-nak, ha az általuk kijelölt szereplők maradnak talpon. Ha véletlenül engedniük kellett valahol, az a jelölt nem számíthatott a támogatásukra, aki nem kötelezte el magát legalább titokban a gyurcsányi erőpolitika mellett. A legsúlyosabb pofont szerencsétlen Márki-Zay kapta, miután Gyurcsánynét kiütötte a nyeregből. Attól kezdve a DK semmit nem tett a közös siker érdekében, a moslékkoalícióba aljasult pártocskák ellenben cipelték az Apró klán mázsás politikai terheit. Magyarország szerencséjére, tegyük hozzá, mert ezzel megalapozták a Fidesz–KDNP újabb kétharmadát.

A választások óta eltelt szűk egy év bebizonyította, azoknak volt igazuk, akik mindig is azt tartották, hogy Gyurcsány egyetlen módon tudja csak elképzelni a számára komoly frusztrációt okozó Orbán-kormány legyőzését, ha maga alá gyűri a teljes balliberális ellenzéket, vagyis megpróbálja lemásolni az egy a tábor, egy a zászló elv mentén megvalósuló kormánypárti összefogást. Mivel a tárgyalásos-előválasztásos módszer nem vezetett eredményre, taktikát váltott. Nyílt fenyegetésekkel, zsarolással, a lojalitás megvásárlásával elszipkázza minden valamikori szövetségesétől a valamennyire használhatónak ítélt politikusokat, a maradékot pedig nemes egyszerűséggel elküldi melegebb éghajlatra. Egyre agresszívabban hirdeti saját vezető szerepét, egyre arrogánsabban üzenget mindazoknak, akik azt egy kicsit is kétségbe merik vonni. Ez sütött abból az ölelésből is, nem az erotika.

Emlékezzünk csak arra az erőtlen, de mégis szokatlanul bátor szájkaratéra, amit a Momentum, az MSZP egy-egy képviselője, sőt maga a – sötét politikai rengetegben magányosan kóválygó – bús képű lovag, Hadházy Ákos megengedett magának Ráczné Földi Judit kétes múltjával kapcsolatban. Nekik szólt a nagyjelenet a Parlament üléstermében. Lehet egy olyan üzletasszony a képviselőnk, aki minden olyan bűnt elkövetett, amivel mi a kormánypártokat vádoljuk? Mi az, hogy? Nagyon is! Akinek nem tetszik, az szégyellje magát!

De legalábbis ne csodálkozzon, ha nem jut neki a következő kampányban a guruló dollárokból. Az a verbális erőszak, amely belengi Gyurcsány legutóbbi megnyilvánulásait, most ebben a teátrális ölelkezésben nyilvánult meg. Nem véletlenül hasonlította egy protokollszakértő a szexuális visszaéléshez, bántalmazáshoz a jelenetet. Hiszen az újdonsült képviselőnőt használta brutális módon arra a szemkilövető, hogy megmutassa a renitenskedő ellenzékieknek, ki az úr a háznál, ki az egyedüli, aki bármit bárkivel megtehet.