Legalább kilenc ember meghalt, Európa legnagyobb atomerőművében megszűnt az áramszolgáltatás, miután Oroszország csütörtökre virradóra rakétákat lőtt ki Ukrajnára. Információk szerint nyolcvanegy rakétával és nyolc drónnal érte támadás az országot. Köztük Kindzsal hiperszonikus fegyverekkel is, melyeket az ukrán légvédelem nem tud elhárítani. Január óta ez volt a legnagyobb légicsapás, ami Ukrajnát sújtotta.
A háború több mint egy éve zajlik, hatásai és következményei már régen átlépték a földrajzi határokat. Az egész világgazdaság belerengett a konfliktusba.
Szankciók születtek Oroszország ellen, melyek nem állították meg a háborús gépezetet. Ezzel szemben Európát a gazdasági összeomlás fenyegeti.
Nem kellene, hogy így legyen, de a brüsszeli vezetés ölbe tett kézzel várja a csodát. Igazán itt lenne az ideje, hogy a döntéshozók magukhoz térjenek, és az sem ártana, ha vigyázó szemüket a tengerentúlra is vetnék. Az Egyesült Államok ugyanis éppen most készül Európa ledarálására.
Januárban életbe lépett Amerika történelmének egyik legnagyobb támogatási programja. Célja, hogy a zöld- és innovatív vállalatokat a tengerentúlra csábítsa. Adókedvezmények és olcsó hitelek formájában több száz milliárd dollárral kecsegtetik azokat a cégeket, amelyek – akár Európából is – az Egyesült Államokba helyezik át a termelésüket.
A Volkswagen 2030-ig hat üzem felépítését tervezi, melyekkel az elektromos járművekhez szükséges akkumulátorkapacitást kívánja fedezni.
A Financial Times brit lap értesülése szerint a vállalat most azt fontolgatja, hogy a klímabarát beruházásait Európa helyett inkább az Egyesült Államokban valósítja meg. Ehhez ugyanis ott akár tízmilliárd eurós támogatásra is számíthat. A cégcsoport technológiai igazgatója üzenetet is küldött Brüsszelnek. Reményét fejezte ki, hogy az Európai Unió illetékesei mihamarabb reagálnak az amerikai intézkedésekre, mert ha nem, akkor nem ezen a kontinensen fogják felépíteni a vállalatok a jövő iparát. Ez egy példa a sok közül.
Nagyon úgy tűnik, hogy mindez nem hatja meg az Európai Bizottság elnökét.
Ursula von der Leyen maga kürtölte világgá, hogy Washingtonnal már a háború előtt elkezdett dolgozni a szankciókon.
Azaz: nem az uniós tagállamokkal, hanem az Egyesült Államokkal. Fel lehet tenni a kérdést, hogy ki kinek az érdekeit képviseli. John Podesta, az amerikai elnök főtanácsadója egyértelműen kijelentette: senkitől nem kérnek bocsánatot azért, mert az amerikaiak adóját az amerikaiak érdekében költik el. Itt lenne az ideje, hogy Európa felelősséget vállaljon saját iparának fejlesztéséért.
A magyar kormány mindenesetre nem ül ölbe tett kézzel. Orbán Viktor miniszterelnök az iparkamara tegnapi gazdasági évnyitóján ismét egyértelművé tette, hogy
Magyarország érdekei az elsődlegesek.
Világosan felvázolta, hogy milyen lépéseket kell tenni azért, hogy átvészeljük a veszélyes időszakot. A legfontosabb, hogy a háborúból ki fogunk maradni, mindenféle nemzetközi nyomás ellenére. Ezt követően is megvétózzuk azokat a szankciókat, amelyek sértik az ország érdekeit, fenntartjuk az orosz energiaellátást és megóvjuk a rezsicsökkentett árakat. Tovább növeljük a foglalkoztatottságot, a kis és közepes cégek támogatást kapnak, ösztönözzük a beruházásokat, amelyekhez kiépítjük a szükséges energiaellátási kapacitást, valamint letörjük az inflációt.
Történelmi és tanulságos időket élünk, a hazai vizeken is érdemes figyelni minden mozzanatra. Ha így teszünk, akkor még az árnyékkormány is árnyékban marad jó hosszú ideig.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
