Botcsinálta Ludas Matyik és „új reformkorról” papoló, Széchenyi-álarcban tetszelgő úrifiúk lepték el az úgynevezett kormányellenes oldalt, akik ismét elérkezettnek látják az időt, hogy aktivizálják magukat vagy hogy elővegyék a dollárokért vásárolt, leszárított puskaport a lőszerraktárakból így március idusa előtt. Van bennük némi üldözési mánia is, bár ettől még nem lehet kizárni, hogy el is akarja kapni őket valaki, ahogyan azt az örök emlékű Henry Kissinger mondta egykor. Döbrögiket látnak minden utcasarkon, és mintha csak egy kottából játszanának, azt hajtogatják, hogy elveszett a fél ország.
Arról már van ismeretünk, hogy a módszerekben nem fognak válogatni, a kommunistáktól örökölt lejáratás és bomlasztás mellett megvannak a hivatásos hőzöngőik is, akik régóta melegítenek az utcai randalírozáshoz, és nem rettennek meg attól sem, hogy nekitámadjanak a tüntetéseiken a rendet fenntartó hatóság embereinek.
A napokban ítélték el például másodfokon is felfüggesztett börtönbüntetésre a Momentum két Macska Jancsiját (bocsánat: Ludas Matyiját), Fekete-Győr Andrást és Szarvas Koppány Bendegúzt. Donáth Anna két üdvöskéje ugyanis – akiket a népmesei hangulat kedvéért a továbbiakban nevezzünk csak Bandinak és Bendinek – a túlóratörvény elleni demonstráción, a Kossuth térre, az Országház elé többször is visszatérve, több alkalommal füstgránátokkal és azonosítatlan tárgyakkal dobálták meg a rendőröket.
Ez azonban nem volt nekik elég; miután látták, hogy ez már nem Gyurcsány Ferenc rendőrsége, és nem veszik elő a gumilövedékeket, hogy szemmagasságban, közelről tüzeljenek rájuk, egy idő után közelebb is merészkedtek, majd dulakodni kezdtek a rendőrökkel, annyira megvadultak.
Bendi még egy, a földön talált könnygázpalackkal is az egyenruhások felé fújt, hogy érzékeljék, mekkora forradalmár. Eközben Bandi diadalittasan kiabált és lazán vigyorgott a gondosan három milliméteresre nyírt szakálla fölött.
Bendi a bíróság előtt is több volt, mint arcátlan. Azt bírta ugyanis mondani, hogy a hivatalos személy elleni erőszakkal nem akart ártani senkinek, ez meg sem fordult a fejében. Hogy világos legyen: azt állította tehát, hogy a füstgránátokat csak viccből hajigálta önfeledten a rendőrök felé, mint a veszekedő óvodások a homokozólapátot. A dulakodás sem volt más, mint játék, valójában tekinthető inkább baráti ölelkezésnek.
Nem kevésbé volt népmesébe illő Bandi utolsó szó jogán elmondott szónoklata sem. Arra hivatkozott, hogy csak a véleménynyilvánítás szabadságával élt, miközben a Tisztelt Ház épülete előtt garázdálkodott. Szerencsére azonban, ahogyan azt az elmúlt napok eseményei is mutatják, 2010 óta inkább azt lehet mondani, hogy ez nem egy következmények nélküli ország, még ha vannak is hibák, téves döntések, ítéletek. Bendinek, Bandinak és az összes, magát Ludas Matyinak érző bábfigurának tudnia kell, nem követhetnek el bármit az utcán még akkor sem, ha ezt egy felhergelt csoportosulás mögé bújva teszik.
