„Alapvetően az az érzésem, hogy a f…szért hagytam magam rábeszélni erre…” Talán kevesen emlékeznek már ezekre a szavakra, amely egy hangfelvétel tanúsága szerint Budapest jelenlegi vezetőjének a száját hagyta el, amikor miniszterelnököt akartak faragni belőle a mögötte álló baloldali körök 2018-ban. Karácsony Gergely a napokban a Partizánban azt is bevallotta, hogy 2022-ben is hasonlóan gondolkodhatott a kampányban, amikor „elütötte a villamos”, vagyis kénytelen volt visszavonulót fújni Márki-Zay Péter javára, akiről a háttérben álló „spin doctorok” úgy gondolták, hogy majd alaposan meg fogja szorongatni Orbán Viktort.
Fel is sorakozott a hebehurgya hódmezővásárhelyi polgármester mögé az egész balos sajtó, miközben akcióba léptek az amerikai támogatók és manipulátorok. Aztán jött az újabb kétharmad, Márki-Zay meg kénytelen volt a népes családját felhívni a színpadra a kampányzárón, úgy kifarolt mögüle az egész összefogás.
„Nem szeretnék felvenni magamra olyan szerepeket, amelyeket rosszul játszok el. Nem szeretném még egyszer azt mondani, hogy én Magyarország miniszterelnöke szeretnék lenni, miközben akkor sem szerettem volna” – mondta erről az időszakról most Karácsony. Ennek tudatában azonban több, lényeges kérdés is felmerül.
Például az, hogy ha a baloldal „nagy politikai reménysége” nem akart soha a büdös életben miniszterelnök-jelölt lenni, akkor vajon ki akarta, hogy az legyen?
És ha mások akarták ezt valójában, akkor ki mozgatja a szálakat ennek a marionettfigurának a feje fölött? És miért nem találnak olyan embert bármilyen pozícióra a baloldalon, aki alkalmas lenne az ország, Budapest vagy akár csak egy talicska elvezetésre? Miért kell időről időre átverni a választókat?
