Hogy árvíz közeleg, onnan is látszik: fölütöd a híreket, s máris gumicsizmás politikusok, közszereplők mosolyognak rád a gát tetejéről, kezükben lapáttal, köröttük homokzsákokkal.
Ilyenkor lényegtelen a párthovatartozás. Mire nem jó az árvíz, ugyebár. Összehozza magyart a magyarral, kormánypártit az ellenzékivel.
Lám, néhány hónapja, a kampány őrületében Karácsony Gergely biciklis manöken még lapáttal tervezte agyonütni Vitézy Dávidot, ha indulni merészel a főpolgármesterségért – ma meg ugyanő már azért ragad lapátot, hogy megóvja a nemzet fővárosát a cunamitól. Ilyen egy igazi államférfi, na. Ilyesmi.
Mint a Sivatagi show egyik jelenetében, mikor a Kalahári sivatagra hirtelen rázúduló csapadék özönvizet okoz, és különféle elsodort állatkák egyazon faágra fölkapaszkodva hánykolódnak a hullámokon. Sün és kaméleon, béka és mérges kígyó. Egymás mellett szorongva, békében. Ilyenkor nem számít, hogy amúgy az egyik ragadozó, a másik meg növényevő. Amikor katasztrófahelyzet van, nem marnak a másikba. És ugyanígy az emberek társadalmában. Bajban összefogás kell. Ez nemzeti, sőt emberi minimum. Ilyenkor nem a politikus pocakján gúnyolódsz meg nem hánytorgatod föl, hogyan árulta el a feleségét a másik, hanem örülsz, hogy odaállt a gátra. Lehet, hogy csak tíz zsákot tölt meg, és azt is csupán a vágóképek kedvéért, de akkor is.
Legalább csinál valamit. Végre nem telefont dobál a Dunába, hanem homokzsákokat.
Bajban ismerszik meg a barát. És bajban ismerszik meg a kormány is. Kétségtelen: ilyenkor mutatkozik meg legvilágosabban: cselekvőképes vagy impotens. A 2013-as, mostanihoz hasonló erejű dunai árvíz elleni sikeres védekezés például komoly szerepet játszhatott a következő évi Fidesz-kétharmadban. Mint ahogy Gyurcsányék 2006. augusztus 20-i balfácánkodása (Szilvásy illetékes elvtárs épp nyaralt, és nem volt, aki a közelgő vihar miatt lefújja a tűzijátékot; a végeredmény: halottak, több tucat súlyos sérült), majd a 2006. őszi tüntetések vérbe fojtása vezetett 2010-es bukásukhoz, és hogy azóta is talajszinten mozognak. Az sem javított megtépázott renoméjukon, hogy a koronavírus-járvány idején összefogás helyett ott gáncsolták a kormány munkáját, ahol tudták. Minden követ megmozgattak, hogy ne juthasson a magyaroknak orosz és kínai védőoltás. A magyarországi baloldalnak csak az a vakcina volt jó, amire tartótisztjük, sms-es Ursula az áldását adta. Ha a kormány rájuk hallgatott volna, sok ezerrel több magyart vitt volna el a kór. Így is nagy árat fizettünk.
Ez most egy új veszélyhelyzet. Össze kell fogni! Valahogy meg kell zaboláznunk a Dunát. Lásd még: „s rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk; és nem is kevés.”
