Aki látta Kálmán Olga hétfői nagyjelenetét a parlamentben, az újfent megbizonyosodhatott róla: két Magyarország létezik, amelyek két párhuzamos egyenesen csücsülnek, s föltehetően még a végtelenben sem találkoznak. A „független-objektív” tévés vallatótisztből lett szemkilövető-párti politikus nem éri föl ésszel és nem képes átérezni a szívével: a külhoni magyarság a magyar nemzet szerves része, és segítenünk kell, hogy túléljék azt a „babiloni fogságot”, amelybe száznégy esztendeje taszította őket Kálmán Olgáék bezzeg-Nyugatja. A külhoni testvéreinkkel való összekapaszkodás: alap. Nemzeti minimum. Legalábbis azoknak, akik a magyarok sorsközösségébe tartoznak, s a szívük helyén nem üres sötétség tátong.
Kálmán Olga azt kérte számon a miniszterelnökön, miért jár a határon túli magyar diákoknak idén is százezer forintos iskolakezdési támogatás, miközben a magyarországiaknak nem.
Negédesen hozzátette, dehogy sajnálja ő azt a pénzt a kintiektől, csupán cefetül aggódik a határon belüli magyar családokért, akik – legalábbis az ő sorvezetője szerint – nyomorognak.
Ilyen fekete öves aljaskodás után nehéz higgadtnak maradni, a miniszterelnöknek mégis sikerült. (Igaz, heti rendszerességgel kezeli az ilyen és ehhez hasonló pácienseket.) Orbán Viktor türelmesen próbálta fölvilágosítani Kálmánt: az anyaországi magyar családok sokkal több támogatást kapnak, mint a külhoniak. A kormány azt szeretné, ha a kinti magyarok is ugyanannyit kapnának, ám ez jelen pillanatban – részben jogi akadályok miatt – megoldhatatlan. Tudniillik lehetetlen családi adókedvezményt adni a külhoniaknak, mivel jelenleg egy másik ország állampolgárai. „Ha jól értem, ön sajnálja azt a pénzt, amit a határon túli magyar családok kapnak. Ez nem más, mint a 2004. decemberi népszavazás szégyenteljes folytatása” – fogalmazott a miniszterelnök. Kálmán Olga elméjéig mindez nem hatolt el, újra megkérdezte: miért nem kapnak ugyanannyit a bentiek, mint a kintiek.
A kormányfő pedig még tagoltabban elismételte neki, amit az imént mondott, és amit a karonülők is fölfogtak, kivéve Kálmán Olgát.
Csak annak nem tűnt föl, hányféle, milyen és mekkora segítséget kaptak a magyar családok az elmúlt tizennégy évben, aki egy visszhangkamrában tengette napjait. Családi adókedvezmény, csok, otthonfelújítási program, nagycsaládosok autóvásárlási támogatása, babakötvény, négy vagy több gyermekes édesanyák szja-mentessége, gyed, gyes, gyet, gyod, csed, ingyenes tankönyvek és étkezés, ingyenes nyelvvizsga és KRESZ-vizsga. Sorolhatnám. Magyarország a nemzeti összterméke öt százalékát költi családtámogatásokra, ami európai, sőt világszinten is egyedülálló. Ám Kálmán Olga ezt is kevesli, csak hogy sunyin belerúghasson a külhoni magyarokba. (Mint Szabó Tímea, aki a maszkokat sajnálta az erdélyi magyaroktól.) Ez nem más, mint „a határon túli magyar emberekkel szembeni, kommunista időkből itt maradt, szocialista hangulatkeltés” – fogalmazott a miniszterelnök.
Hogy a külhoniak helyett kivel szórakozzon inkább Kálmán Olga? Kezelőorvosával, gyógyszerészével.
Esetleg a baloldal friss üdvözítőjével, Magyar Péterrel, aki nemrég (na jó, 2021-ben) így áradozott a honi helyzetről: „soha ilyen jó nem volt fiatalnak lenni Magyarországon, talán az Európai Unióban sem. Soha ilyen sokfajta és magas ösztöndíj nem állt a diákok rendelkezésére Magyarországon, mint jelenleg. Soha ilyen széles spektrumú és kedvező feltételű diákhitelezés nem támogatta a fiatalok továbbtanulását, mint a jelenlegi rendszer. Magyarországon soha ilyen széles családi és adókedvezménnyel nem támogatták a fiatalok munkába állását, otthonteremtését és családalapítását, mint jelenleg.”
