Lehallgatták a lehallgatót, majd a lehallgató lehallgatóját is lehallgatták. Itt tartunk. Lehallgatják egymást reggel, délben meg este. Ez Magyar Péter és a Tisza Párt politikai credója, röpke történetének esszenciája. A furgonplatóról mindenkinek visszaadott országról kiabál a szeretet nevében, majd leugrik, és véka alá sem rejtett undorral vegyül el a félrevezetett és megvetett tömegben. Az állandó felvételre állított telefonnal a zsebükben Magyar Péterék úgy képzelik el Magyarország jövőjét, hogy titokban készült hangfelvételek leiratait szerkesztik egybe remény gyanánt, amit párttámogatás képében árulnak a mélységesen lenézett pórnépnek, közben pedig jókat röhögnek a szerencsétleneken, akik ezt eleinte be is veszik. Rendkívül szomorú, de úgy tűnik, egyelőre meglehetősen sokan beveszik. Pedig vágyna közéjük a Radnai. Meg a rosseb.
Én még éltem abban a világban 1990 előtt, amikor joggal feltételeztük, hogy lehallgatnak mindannyiunkat. Csak suttogva, bújva tudtunk bizonyos dolgokról szót váltani. Félve vettünk részt olyan eseményen, ahol ötnél többen jöttek össze, mert a hatodik biztosan spicli volt. De amikor mégis elmerészkedtünk egy szókimondóbb zenekar koncertjére, akkor önfeledten ordítottuk, hogy a magunk módján mi is figyeltetünk, aki előttetek áll, az a mi emberünk. Ám ennek a szövegnek az iróniáját Magyar Péterék nem értik. Ők valóban figyelik egymást hálószobában, tüntetésen, titkos megbeszéléseken, mindenhol, mert egymásban sem, magukban sem bíznak. Mert senki más nem érdekli őket, kizárólag saját maguk, és magukból kiindulva ilyennek gondolják a velük szemben állót is, ezért gyorsan felveszik a beszélgetéseiket, hogy fel tudják majd használni, ha a másik önmagára gondolva sérteni próbálná az érdekeiket. Tisztára, mint az ötvenes évek, csak az eszközök egyszerűbbek, hatékonyabbak és mindenki számára hozzáférhetők. De kérdezem: tényleg ez a mentalitás hoz el egy szabadabb, boldogabb, mindenki számára élhetőbb Magyarországot?
Ébredj, büdös szájúnak, izzadtságszagúnak tartott tömeg! Miközben bárki azt hinné, hogy elesettségét, sikertelenségét, kudarcait, vélt és valós sérelmeit, az ebből fakadó szorongását, félelmeit Magyar Péter megértette, átérezte és valóban segíteni akar rajta, hallgassa meg a legutóbbi felvételt többször egymás után: „Szétszedtek, 40 fokban mentünk át a Hősök terén, azt mondtam, mi a f…szomat csinálok itt? Büdösek az emberek és a szájuk, bleee…” Aztán nézzen minden megalázott, megsértett ember mélyen a saját lelke mélyére, jól választotta-e meg minden bajának okozóját, és jó helyen keresi-e a megváltás reményét.
Azt írta a minap egy Orbán-fóbiás valamelyik közösséginek hazudott médiafelületre, hogy nem azért szavaznak a Tiszára, mert szeretik Magyar Pétert, egyáltalán nem szeretik. De azért őt támogatják, mert annyira gyűlölik a Fideszt, hogy bármi jobb számukra, és a Tisza Pártban végre lehet reménykedni, hogy le tudja győzni a gyűlölt kormánypártot. Ez világos beszéd. Igazságtartalmán viszont a jelen helyzetben minden tiszás helyében elgondolkodnék. Drága honfitársaim, tényleg azt akarjátok, hogy elkeseredettségeteket felhasználva egy olyan ember kerekedjen az egész nemzet feje fölé, aki legszívesebben azt vágná a segítségéért esedező édesanya képébe, aki elrabolt gyermekét szeretné visszakapni, hogy vegyél magadnak másikat? Ez a notórius hazudozó lenéz, megvet, sérteget mindenkit, aki vakon bízik benne, miközben trágár módon átkozza a pillanatot, amikor belement ebbe az egész vircsaftba. Egyre valószínűbb, hogy cserben is hagy majd azonnal mindenkit, ha már nem remél több hasznot a politikusi színjátékától.
