Sokunknak megvan a véleménye arról, amikor egy európai szervezet simlis ügyeit egy másik uniós szervezet vizsgálgatja. Nem várunk túl sokat sem az ügyészség nyomozásától, sem a bíróság mérlegelésétől. Amióta pedig Eva Kaili kijöhetett luxusbörtönéből ellenünk szavazgatni, és egyetlen euróval sem kellett elszámolnia sem az ágyneműtartóba, sem a gurulós bőröndbe gyűrtek közül, a belga hatóságokba vetett bizalmunk is elpárolgott, hiába vonták be őket most is a vizsgálatba. Ennek ellenére hálásak lehetünk a sorsnak, mert azt mégsem merték megtenni, hogy tudomást se vegyenek a legfelső körökben zajló disznóságokról, és a megindult nyomozások puszta ténye lerántotta leplet az álszent, mindig másokat vegzáló, de a saját portája előtti mocsoktengert elsöpörni meg sem próbáló gazemberek társulatáról. Hiszen kétségünk sincs, amit engedtek a szemünk elé kerülni, az vagy annyira nyilvánvaló, mint Ursula rövid szöveges üzenetei a milliárdokról, vagy csupán a korrupciós jéghegy csúcsa. Mi lehet ott a mélyben, ahol dupla fizetéssel tömik ki a csókos haverokat közpénzből?

Van azonban számunkra még egy fontos tanulsága ezeknek az ügyeknek. A bűnügyi hírekben szereplő két magas rangú uniós vezető egy­aránt meg akarja buktatni hazánkban a nemzeti kormányt. Meg is nevezték leendő bábkormányuk reménybeli vezetőjét Magyar Péter személyében. Akinek hamarosan ki kellene adni mentelmi jogát az Európai Parlamentben, hogy ki lehessen vizsgálni, követett-e el bűncselekményt. No, ennyit erről a bagázsról!