Az Európai Unió történetének legnagyobb korrupciós ügye kerül bíróság elé november közepén. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nem tudta kellő hatékonysággal akadályozni a nyomozást a Pfizer-gate néven elhíresült botrányban, így az eltűnt sms-ekben kötött harmincötmilliárd euróra rúgó vakcinaüzlet gyanús körülményeit az Európai Ügyészség az Európai Bíróság előtt vizsgálja tovább. Mind­eközben a már említett ügyészség nyomozást folytat csalás és közveszélyes korrupció gyanujával a Manfred Weber vezette Európai Néppártnál. Többek között azt vizsgálják, Weber 2019-es választási kampányában visszaéltek-e uniós pénzekkel. Az ügy lényege, hogy Weber közvetlen munkatársai feltehetően kampánytevékenységükért is csinos összegeket nyaltak fel a néppárti frakciótól, amit tiltanak a jogszabályok.

A nyomozás ezen szakaszában talán már megkockáztatható az a leíró jellegű megállapítás, hogy az Európai Unió jelenlegi elitje tele van korrupciós ügyekkel, mondhatni rendszerszintű a korrupció ezekben a legfelső körökben, nem is nagyon érdekli őket más, mint az egyszerű európai polgár számára felfoghatatlan nagyságú összegek lenyúlása ezen polgárok befizetett adóiból. Nem túlzás ez? – kérdezhetnénk. De azt kell mondjam, még véletlenül sem, hiszen az említett két meghatározó vezetője az uniónak szinte mindennap élen jár Magyarország lejáratásában, politikai zsarolásában, gazdasági ellehetetlenítésében. Ursula és Manfred naponta szór a magyar kormányra és a magyar népre szó szerint megegyező vagy még cifrább vádakat mindenféle bizonyíték, nyomozás vagy hitelt érdemlő dokumentumok felmutatása nélkül. Megelégednek az általuk tenyérből etetett hazai Orbán-fóbiás ellenzék bemondásaival, gyakori, hogy visszaköszönnek vádjaikban az itthon unásig szajkózott panelek, amelyek nem lesznek igazak sem attól, hogy sokszor mondják, sem attól, hogy maga a bizottság vagy a néppárt elnöke böfögi fel őket. Eközben viszont nagyon úgy tűnik, hogy eminens bolsevikként pontosan azzal vádolják politikai ellenfelüket, amit ők maguk követnek el. Kimondható tehát az is, hogy Európa többet érdemel.

Sokunknak megvan a véleménye arról, amikor egy európai szervezet simlis ügyeit egy másik uniós szervezet vizsgálgatja. Nem várunk túl sokat sem az ügyészség nyomozásától, sem a bíróság mérlegelésétől. Amióta pedig Eva Kaili kijöhetett luxusbörtönéből ellenünk szavazgatni, és egyetlen euróval sem kellett elszámolnia sem az ágyneműtartóba, sem a gurulós bőröndbe gyűrtek közül, a belga hatóságokba vetett bizalmunk is elpárolgott, hiába vonták be őket most is a vizsgálatba. Ennek ellenére hálásak lehetünk a sorsnak, mert azt mégsem merték megtenni, hogy tudomást se vegyenek a legfelső körökben zajló disznóságokról, és a megindult nyomozások puszta ténye lerántotta leplet az álszent, mindig másokat vegzáló, de a saját portája előtti mocsoktengert elsöpörni meg sem próbáló gazemberek társulatáról. Hiszen kétségünk sincs, amit engedtek a szemünk elé kerülni, az vagy annyira nyilvánvaló, mint Ursula rövid szöveges üzenetei a milliárdokról, vagy csupán a korrupciós jéghegy csúcsa. Mi lehet ott a mélyben, ahol dupla fizetéssel tömik ki a csókos haverokat közpénzből?

Van azonban számunkra még egy fontos tanulsága ezeknek az ügyeknek. A bűnügyi hírekben szereplő két magas rangú uniós vezető egy­aránt meg akarja buktatni hazánkban a nemzeti kormányt. Meg is nevezték leendő bábkormányuk reménybeli vezetőjét Magyar Péter személyében. Akinek hamarosan ki kellene adni mentelmi jogát az Európai Parlamentben, hogy ki lehessen vizsgálni, követett-e el bűncselekményt. No, ennyit erről a bagázsról!