Az Európai Unió történetének legnagyobb korrupciós ügye kerül bíróság elé november közepén. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nem tudta kellő hatékonysággal akadályozni a nyomozást a Pfizer-gate néven elhíresült botrányban, így az eltűnt sms-ekben kötött harmincötmilliárd euróra rúgó vakcinaüzlet gyanús körülményeit az Európai Ügyészség az Európai Bíróság előtt vizsgálja tovább. Mindeközben a már említett ügyészség nyomozást folytat csalás és közveszélyes korrupció gyanujával a Manfred Weber vezette Európai Néppártnál. Többek között azt vizsgálják, Weber 2019-es választási kampányában visszaéltek-e uniós pénzekkel. Az ügy lényege, hogy Weber közvetlen munkatársai feltehetően kampánytevékenységükért is csinos összegeket nyaltak fel a néppárti frakciótól, amit tiltanak a jogszabályok.
A nyomozás ezen szakaszában talán már megkockáztatható az a leíró jellegű megállapítás, hogy az Európai Unió jelenlegi elitje tele van korrupciós ügyekkel, mondhatni rendszerszintű a korrupció ezekben a legfelső körökben, nem is nagyon érdekli őket más, mint az egyszerű európai polgár számára felfoghatatlan nagyságú összegek lenyúlása ezen polgárok befizetett adóiból. Nem túlzás ez? – kérdezhetnénk. De azt kell mondjam, még véletlenül sem, hiszen az említett két meghatározó vezetője az uniónak szinte mindennap élen jár Magyarország lejáratásában, politikai zsarolásában, gazdasági ellehetetlenítésében. Ursula és Manfred naponta szór a magyar kormányra és a magyar népre szó szerint megegyező vagy még cifrább vádakat mindenféle bizonyíték, nyomozás vagy hitelt érdemlő dokumentumok felmutatása nélkül. Megelégednek az általuk tenyérből etetett hazai Orbán-fóbiás ellenzék bemondásaival, gyakori, hogy visszaköszönnek vádjaikban az itthon unásig szajkózott panelek, amelyek nem lesznek igazak sem attól, hogy sokszor mondják, sem attól, hogy maga a bizottság vagy a néppárt elnöke böfögi fel őket. Eközben viszont nagyon úgy tűnik, hogy eminens bolsevikként pontosan azzal vádolják politikai ellenfelüket, amit ők maguk követnek el. Kimondható tehát az is, hogy Európa többet érdemel.
