Mi irányítja a világot? Talán a szeretet? – kérdi bátortalanul a jó ember. Avagy a pénz? – tromfol a realista. Vagy a kamat? Majdnem az
– így a realistább. A kamatos kamat – vágja rá a valóságlátó.
A pénz a legdrágább jószág. Ha megveszel húsz deka sajtot ezer forintért, ez azt jelenti, hogy ezer forintot fizetsz a pénztárnál. Ha viszont ezer forintot veszel, ez azzal jár, hogy ezeregyszáz, ezerötszáz, vagy ki tudja, hány forintot kell törlesztened annak függvényében, mennyire vagy hitelképes. A többlet neve kamat, kötvények esetében hozam, a rosszabbul teljesítők esetében felár.
Európa fontosabb országai ma márpedig jellemzően eladósodottak, mégis hitelből akarják megszervezni jövőbeli védelmüket, mert hiszen „uszul” a muszka. A nyugat-európai háborúpárti államok politikai adósságcsapdába akarják csalni a többieket. Utánuk az özönvíz.
Európa felfegyverkezését az orosz–ukrán háború váltotta ki. Megsokszorozta az erőfeszítéseket, hogy Donald Trump vezetésével az Egyesült Államok kihátrálni látszik az eddigi amerikai kötelezettségvállalásból. Európa ráerősít, nyolcszázmilliárd euróra rúgna a számla, amennyit – hitelfelvétellel – a védelmére költene. Ez rengeteg pénz még uniós szinten is: nagyságrendileg a Pentagon éves büdzséjének felel meg.
Amikor e sorok írója két évtizeddel ezelőtt Brüsszelben dolgozott, az uniós „biblia” az volt: az államadósságod nem lehet több annak a 60 százalékánál, mint amennyit egy év alatt megtermelsz. Ma Görögország, Olaszország, Spanyolország, Belgium és – ami a legfontosabb – Franciaország esetében is ez az arány vállalhatatlanul több, száz GDP-százalék feletti.
Roppant érdekes, de mostanság Brüsszelben ezért már kevésbé emlegetik az ilyesfajta – maastrichtinak nevezett – kritériumokat. Ez ugyanis most nem számít, hiszen vannak, akik úgy vélik, Szergej, a derék katona holnap Győrött (Bécsben, Frankfurtban, Strasbourgban) vacsorázik, ha Putyin parancsot ad rá, hiszen annyira nagy az étvágya.
A félelem nagy úr, ám a törlesztés is az: az amerikai adósságszámlálón jelenleg dollárban mérve 36,6 ezermilliárdot mutat a kijelző; ez még gombócból is sok. Hozzátéve persze, hogy az irdatlan pénzösszegeket megtermelőknek – például Kínának – nincs jobb befektetési helyük annál, mint amikor az amerikai pénzügyminiszter kijelenti: igen, aláírom, és hozamával együtt kifizetem!
Európában más helyzet. A görög adósságválság nyomán nyugdíjasok lettek öngyilkosok, mert olyan lehetetlen helyzetbe hozták őket, hogy földönfutóvá váltak. Azt gondoltuk volna, mára Brüsszelben is tanultak a nulla önrészre vett Suzukik példájából. De úgy tűnik, más a bankok és a fegyvergyártók (főrészvényeseinek) érdeke. Utóbbiak, britek, németek, franciák, olaszok pezsgőt bontottak az uniós felfegyverkezés hírére, amelyet Ursula von der Leyen jelentett be a minap.
Félreértés ne essék: Európának képessé kell tennie magát arra, hogy megvédje területét. Valóban nem járja, hogy nem szíveljük az amerikai beavatkozást a belügyeinkbe, de elvárjuk a NATO-védernyőjüket. Most nem Putyinról, hanem a holnapról, holnaputánról van szó. Putyin (Trump, Zelenszkij) már rég nem lesz az élők sorában, amikor mi – vagy unokáink, dédunokáink – még mindig itt leszünk. De mégsem vállalhatjuk a gigantikus cechet. Ceausescu román diktátor visszafizette az államadósságot, csak éppen ráment a nép. Kádár is felvette a nagy hitelt, ám a Világbank és a Soros Alapítvány rátette ormótlan pracliját az országra. Az alacsony adósság kéz a kézben jár a szuverenitással. Washingtontól és Brüsszeltől akkor óvakodj a legjobban, ha azzal áll elő, hogy segítene.
