Van az a vicc, amikor a kezdő rádióriporter élőben jelentkezik be tudósítani az autópályáról. – Kedves hallgatóim! Egy őrült hajt szembe a forgalommal! Atyaisten! Nem is egy, már kettő, nyolc, tíz… Nos, ilyen érzés keríti hatalmába az embert, amikor arra gondol, az az Európai Unió, amelynek egyébként tagja, őrületes sebességgel repeszt minden józan gondolkodású nagyhatalommal és egyébként állampolgárral szemben is, amikor a szomszédunkban dúló orosz–ukrán háborúról van szó.
Már önmagában az a tény, hogy
a brüsszeli elit az elmúlt években minden mást háttérbe szorítva csak arra koncentrált, hogy egy nem uniós tagállam harcát megnyerje, hajmeresztő. Végül is közel 450 millió ember él ebben a közösségben, akiknek még akkor is a bőrükön érezhető problémát okoz a szomszédban dúló háború, ha Brüsszel nem tüzeli azt átvitt és szó szerinti értelemben egyaránt.
Hiszen a probléma nem azzal van, ha humanitárius segítséget nyújtunk annak, akinek szüksége van rá, éljen a világ bármely szegletében. Ezt pedig Ukrajna az elmúlt években feltétel nélkül megkapta, egyébként Magyarországtól is: annak a közel hétmillió ukránnak, akik a háború kitörése óta menekülni kényszerültek, hazánk nemcsak tranzit-, hanem célország is.
A probléma azzal van, hogy az Európai Unió és a Biden vezette Egyesült Államok gerjesztette a háborút azzal, hogy fegyverekkel és haderővel támogatta az ukránokat, így még sok ezer ártatlan ember halálát okozva. Gondoljanak csak bele, ha két ember az utcán ökölharcba kezd és baseballütőt adunk az egyik vagy a másik kezébe, az indulat nem csitulni fog, hanem elmérgesedni. A béke felé nem ez az út vezet.
Márpedig Donald Trump elnökségével a világnak az a fele, amely ezt látja, kizárólagos megoldásként öles léptekkel halad első körben a tűzszünet felé, amiben így vagy úgy, de a háborús felek között is konszenzus van. És ha már a fegyvereknél tartunk:
az USA és az unió nem csak fegyverekkel és pénzzel támogatta az ukrán–orosz vérontást. A média és a tömegkommunikáció minden lehetséges eszközével propagálta a háborút a legkülönfélébb civil és egyéb szervezeteken keresztül. És persze nemcsak a háborút, hanem számos olyan politikai célt is, amellyel ellenfelei pozícióját gyengíteni tudja. Így jutunk el a USAID-botrányhoz, amelyről mostanra elkészült az első jelentés.
A szervezet 2021-ben meghirdetett Közép-Európa Program (CEP) keretein belül a térség nyolc országa számára 35 millió dollárt különített el „politikai nyomásgyakorlás céljára”. Ezt azért igen nehéz másként magyarázni, mint amit jelent. Költött egyébként másra is a USAID: csaknem tízmillió dollárt arra, hogy transznemű egereket, patkányokat és majmokat hozzanak létre. Vajon miért? Van erre épeszű magyarázat?