Csakhogy a valódi erőközpont, az Egyesült Államok már nem küldi a pénzt és a hadianyagot, le akarja zárni a vérontást, valaki más háborúját. A hirtelen döntésektől automatikusan fejfájást kapó nyugati elit pedig képtelen reagálni, hiszen eddig soha nem történt hasonló, hogy a szépen bejáratott rendszer megbicsaklott. 

A probléma az, hogy megteheti, hiszen ő fizeti a számlát, az EU pedig ezt kihasználta. Vajon miért csak Magyarország érzi úgy, hogy figyelni kell a jövőre, a nemzetközi diplomácia nem egy táncmulatság, ahol az úri közönség szórakozik? Egyetlen napra sem lehet hátradőlni, nem lehet bízni a múltban, az örök szövetségekben, a közös értékekben. Mert ez egy teljesen más világ, és aki nem veszi észre a változásokat, az lemarad, eljelentéktelenedik.

A háború kizárólag azoknak az embereknek jelent hatalmas üzleti lehetőséget, akik befektettek a vérontásba. A béke viszont az az időszak, amikor mindenki fejlődhet és boldogulhat, építhet és élhet. A nagyon álságos háborús romantikát hagyjuk meg a filmeknek.