A lé és a tudat

Nincs az a terjedési görbe, ami ne laposodna teljesen el Karácsony megdöbbentő döntéseinek hatására.

A főpolgármester nem csak a rendelőkre költené a pénzt Fotó: Havran Zoltán

Csodálkozni már semmin nem csodálkozik, de azért kicsit ledöbben az ember, amikor meghallja, mi volt ennek a nímandnak a legfontosabb a világjárvány kellős közepén, a vírusveszély elhárítása érdekében miről döntött Karácsony Gergely a különleges jogrend felhatalmazását kihasználva, úgymond rendeletileg. Mert nincs az a terjedési görbe, ami ne laposodna teljesen el annak hatására, hogy a főpolgármester jelentősen megemelte a fővárosi cégek vezetőinek fizetését.

Az együttműködésnek van itt az ideje, ezért a nyomdafestéket amúgy sem tűrő részeket öncenzúrázzuk. Így viszont emberfeletti önuralomra van szükség ahhoz, hogy Karácsony járványellenes tevékenységéről a kipontozott részeken túl olvasható szöveg is testet tudjon ölteni. Önmagában a sima szájú, előbb behízelgő, majd durcásan a Facebookon puffogó viselkedése is irritáló, de most benne sűrűsödik minden elviselhetetlen tulajdonság, ami a moslékkoalíciót jellemzi.

Eltelt harminc év a rendszerváltás óta, de az „úgymaradt” balosokat még mindig a régi vicc jellemzi leginkább: köreikben még mindig a lét határozza meg a tudatot. Csak most nem megisszák, hanem azt lesik minden idegszálukat megfeszítve, hogyan vihetnék haza a legtöbbet. A harács, a lenyúlás, a zsebtömés veszi el az eszüket.

Emlékezzünk vissza, mivel kezdték ténykedésüket az újdondász polgármesterek szerte e hazában, miután hőn szeretett honfitársaink hatalomhoz juttatták őket tavaly októberben. Helyzetbe hozták a haverjaikat, zsíros állásokba dugták a holdudvart és busás fizetéseket szavaztak meg maguknak. Később sem érdekelte őket más az önkormányzatiságból, csak az, hol a lé, hogyan lehet a folyásirányát megváltoztatni, hozzájuk csorgó kanálisokba terelni. Mivel erre szerintük kevés lehetőséget biztosítanak a vonatkozó törvények, nemzetközi méretűvé dagasztották a kormány és a parlamenti kétharmad elleni tízéves háborújukat, ami addig sem volt egy leányegylet vasárnapi zsúrjához hasonló.

Mert nem elég a sok éhes száj betöméséhez az a pár tucat városvezetői hely, a főhatalom kellene ahhoz, hogy a szerintük elherdált nemzeti vagyon újra jó, vagyis az ő kezükbe kerüljön. Ezért kell szórnia Karácsonynak két kézzel a pénzt a szedett-vetett banda rálőcsölt figurái számára, velük ugyanis jobb jóban lennie. Mert egyáltalán nem biztos, hogy a haladó baloldalon a többség ugródeszkának tekinti az ő főpolgármesterségét a miniszterelnöki szék irányába. Gyurcsány Ferenc és köre biztosan nem... Így lesz hála és védelmi pénz a vírus elleni védekezésre fordítandó összegekből.

A már említett háborúskodásnak a permanens hazaáruláson kívül talán a legundorítóbb balliberális eszköze, amit Karácsony tökélyre fejlesztett, az a felelősséghárítás. Minden rossz Orbán Viktor miatt van. Ha valamiről kiderül, hogy mégsem a kormányfő tehet róla, akkor bárki, de Karácsony Gergely biztosan nem. Ha valamiről véletlenül kiderülne, hogy kizárólag a főpolgármester az okozója, akkor azonnal működésbe lépne a balliberális lakájmédia, hogy bebizonyítsa, ez a valami nem is rossz, hanem egyenesen jó! Borítékolni merem, hogy így fog működni annak a kommunikációja is, amikor majd elindulnak a most felduzzasztott önkormányzati adóiroda munkatársai beszedni a drasztikusan megemelt sarcokat a fővárosiaktól. Először természetesen zeng majd, hogy a kormány nem adott elég pénzt a védekezésre. Aztán kiderül, hogy volt pénz, csak az elvtársak hazavitték. És akkor jön majd a süket rizsa a szolidaritásról, az egyenlőségről meg a szabadságjogokról. Ezekre kell Karigerinek a pénz, még véletlenül sem a 2022-es kampányra.

Innen kezdve pedig csak sűrű kipontozás látható a szövegben...