Becsengettek

Az iskola sokkal több, mint a leadott és valamilyen szinten elsajátított tananyag halmaza.

Forrás: pexels

Talán soha nem örültek még a diákok ennyire a becsöngetésnek, mint ma. Minden úgy történt, ahogyan szeptember elsején történnie kell évtizedek óta, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Pedig az előző tanév tavaszi szünete olyan hosszúra nyúlt a világjárvány miatt, hogy még az évzárók is elmaradtak. Most pedig épp akkor kellett újra lezárni a határokat, amikor az igazgatók az utolsó elütéseket javították az évnyitó ünnepi beszédeiken. De dacolva vírussal, járvánnyal, fertőzésveszéllyel, az iskoláknak működniük kell!

A magunk mögött hagyott időszak világított rá a legérzékletesebben, hogy az iskola sokkal több, mint a leadott és valamilyen szinten elsajátított tananyag halmaza.

Lehet a legmodernebb eszközökön, a legkreatívabb módszerekkel oktatni digitálisan, valami nagyon lényeges akkor is hiányozni fog. Ez pedig a közösségben való létezés, az együttlét varázsa, ami nélkülözhetetlen a tanintézmény oktatásnál is fontosabb funkciójának betöltéséhez, a neveléshez. Mert mondjanak bármit is a mindig mindenhez jobban értő haladárok, a nevelés a fontosabb. Itt a lehetőség, hogy a tantestületek visszatérjenek ehhez az ősi, ám annál gyümölcsözőbb szemlélethez minden intézményben. Amíg lehet. Amíg a járvány engedi. Éppen ezért nagyon fontos most, hogy a lehető legszorosabb együttműködés valósuljon meg a diákok, a szülők és a tantestületek között a vírus elleni védekezés során is. Egy igazán óvatos virológus ki sem engedné nyitni az iskolák kapuját. Egymással ellentétes szempontoknak kell tehát egyszerre megfelelni. Ha sokáig akarnak együtt lenni a közösségek, akkor vállalni kell az ezzel járó kellemetlenségeket is. Többször kell kezet mosni, fertőtleníteni. Ahol nem akadályoz más tevékenységben, hordani kell a maszkot. Elég inteni, mosolyogni is, nem kell a találkozásokkor feltétlenül össszeölelkezni. Ha pedig valaki nem érzi jól magát, maradjon otthon. Ez az alap, enélkül nem fog menni, ez minden érintett közös felelőssége.

Jó lenne persze, ha a balliberális ellenzék is abbahagyná az áskálódást legalább az oktatás területén, de erre nem számíthatunk. Sajnos ők abban érdekeltek, hogy minél előbb be kelljen zárni ismét a tanintézményeket, a szülők pedig ne tudjanak dolgozni menni, hogy minél nagyobb legyen a járvány gazdasági kártétele. Már azzal vigasztalják magukat, hogy a növekedés elmaradása, az emberek anyagi helyzetének romlása jócskán megnyirbálja majd a kormánypártok népszerűségét, és akkor felderenghet némi remény moslékkoalíciójuk számára 2022-ben. Ezért támadják a hagyományos iskolakezdést, ezért lettek hirtelen tudósokat megszégyenítő felkészültségű járványügyi szakemberek. A legjobb oda sem figyelni rájuk. Minden józanul gondolkodó magyar ember örül a mai napnak. Bízik az eddig is példamutató teljesítményt nyújtó pedagóguskarban, hisz a szülők, diákok, tantestületek és intézményfenntartók összefogásán nyugvó erőfeszítésekben, amelyek megoldanak majd minden menet közben felmerülő problémát. Azért, hogy ne kelljen mindenütt átállni digitális oktatásra, hogy csak egy osztályt kelljen hazaküldeni, vagy csak egy iskolát zárjanak be, ha egyik-másik intézményben megszaporodnak majd a fertőzöttek.

Emlékezzen mindenki azoknak a tanulóknak a sóhajára, akik mindig egy kis rendkívüli szünetre vágytak, de az elmúlt fél év megtanította nekik, hogy csak abból a suliból jó lógni, ahová bejárhat az ember. Jó évkezdést kívánunk mindannyiójuknak, olyan évet, amiben minden megtörténik a hagyományok szerint, amiben nem marad el sem ballagás, sem évzáró, és átélhető benne minden közös élmény, ami segíti a gyerekek felnőtté válását.