Nincs rosszabb egy fotóért ácsingózó közép-európai vezetőnél, láttunk ilyet sokat. A bennünk élő kicsi Kádár János súgja, hogy milyen értéktelen senkik vagyunk, s kegynek fogjuk fel, ha egy nagy ország vezetője hajlandó beszélgetni velünk. Van, aki ezt elhiszi, s van, aki végleg elhallgattatja a gonosz öreget. Magyarország nem világhatalom és nem is lesz az soha, az Egyesült Államok pedig nem lehet az az ország az Egyesült Királyság után, de Uruguayt megelőzve.
A diplomácia összetett művészet, az a célja, hogy a lehető legnagyobb eredményt érjük el az országnak, biztosítsuk a stabilitását, de ne adjunk túl sokat. Ezzel együtt ez a játszma soha nem ér véget, folyamatos az erőfeszítés, az egyeztetés, stratégiai gondolkodásra van szükség, jó partnerekre és némi szerencsére.
A mostani találkozó nagy reményekkel tölthet el minket, hiszen innen tovább lehet lépni, folytatni az elkezdett utat, nem feledve se a többi partnert, az Európai Uniót, Oroszországot, Kínát, a Balkánt, azt a szövetségi rendszert, amelyért annyit küzdött Magyarország.
A kicsi Kádár János csak egy fotót akar az Amerikai Egyesült Államok nagy hatalmú elnökével. Amíg ő él, addig az ellenszél is mindig fújni fog.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!