Sokan sokféle interpretációt igyekeznek majd adni Orbán Viktor szombaton, a kötcsei Polgári pikniken elhangzott előadásának. Borítékolható azonban, hogy a legfontosabb kifogásolt elem a hazai és nemzetközi baloldal, az ellendrukkertábor részéről az lesz, hogy a miniszterelnök szerint a következő időszakban a nemzeti függetlenség megerősítésére kell koncentrálni.
Látjuk-halljuk is lelki füleinkkel és szemeinkkel a teátrális hüledezéseket, amelyek a nacionalizmus, a nemzeti szeparatizmus jelenségeit, a populizmust és a befelé forduló, múltba néző, különutas, sehová sem vezető politikát ostorozzák gúnyolódva. De ezek a disszonáns hangok már olyan megszokott kísérő elemei a kötcsei piknikek fogadtatásának, hogy ha elmaradnának a gúnyolódások, azt hihetné a kormány, hogy valamit rosszul csinált.
Tartalmi mozzanatokat ezért ne várjon senki a kritikákban, hisz abból már régen kifogytak az ellenfeleink. Apatikusan szemlélik, milyen hallatlan nagy eredményeket produkál a magyar gazdaság és értelemszerűen a lakosság, amely mindezt kitartó, állhatatos munkával elérte. Valahol meg lehet érteni persze a külföldi és belföldi intrikusok tanácstalanságát.
Hisz mit lehet olyasmikre mondani, mint amiről Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter beszélt, hogy a magyar gazdaság mára a rekordok korszakát éli, s az európai uniós országok közül a leggyorsabb növekedési ütem a miénk? Ép ésszel meg lehet-e kérdőjelezni, hogy hazánk népszerűbb a turisták körében, mint valaha, és Budapestet tartják Európa legjobb úti céljának? De azt is felemlegethetjük, hogy amikor a kontinens sok országa belefullad az adósságba, akkor mi az MSZP–SZDSZ-kabinet által nyolcvanvalahányra fölpúpozottról a GDP hetven százaléka alá csökkentettük az államadósságot, sok ellenlábasunk bosszankodása közepette.
Annyi a jó adat, fejlemény, hogy nem lehet mindet számba venni, de nem is kell, mert ami mögöttük van, az a lényeg. Hogy mindezeket a sikereket éppen azért értük el, mert nem érdekelte a kormányt, ha százszor is lenacionalistázzák, lepopulistázzák; a saját maga által helyesnek tartott önálló nemzetpolitikát követte a tevékeny polgárokkal már eddig is. Kötcsén annyi mondatott ki, hogy az irány helyes, erre kell még jobban ráerősíteni. Egy olasz mondás úgy szól: szerezz hírnevet és aludj nyugodtan. A franciák szerint ha az építkezés megy, minden megy. Mi a kettőt ötvözzük, mert úgy véljük: ha arról vagy híres, hogy építesz, nem pedig rombolsz, sikeres lehetsz nemzeti és globális szinten is.
Miért és mitől kell függetlennek lennünk? Semmiképpen sem azoktól, akik hozzánk hasonlóan látják nemzetük és Európa jövőjét. Ők szövetségeseink, mint a múltban, úgy a jövőben is. Függetlennek kell azonban lennünk továbbra is azoktól az önfelkent, nemzetietlen hatalmasságoktól, a kudarc kufárjaitól, akik megfojtanak minden önálló építkezést, fejlődést. Tudjuk a múltból, mert saját bőrünkön tapasztaltuk: ezek a szélsőséges globalista, elitista, tekintélyelvű erők, kommandírozzanak Moszkvából vagy Brüsszelből, netán a tengerentúlról, ellenségnek tekintik az egyéni gondolatokat, a nem általuk előírt, parancsolt kezdeményezéseket.
A nemzeti függetlenséget tehát nem mások ellen erősítjük, hanem a velünk egyetértőkkel együtt, a tágabb, európai közösség érdekében. Éppen emiatt kapjuk a legdühödtebb támadásokat egy letűnőben lévő sötét brüsszeli kor, szemlélet kifutó, másokba utolsókat rúgó janicsárjaitól. Eközben nagy a felelősségünk is, miután egyre többen követnek minket, családpolitikai, gazdaság- és határvédelmi intézkedéseinket. Most már azoknak sem okozhatunk csalódást, akik bíznak bennünk Európában és a világban.
