Gyurcsány, a virológus

Amikor a Szovjetunió vörös ragyogását figyelte Gyurcsány, akkor volt trendi odahúzódni a vezérlő csillag alá.

Budapest, 2019. június 19. Gyurcsány Ferenc, a DK vezérszónoka, a párt elnöke felszólalás közben a jövõ évi költségvetés általános vitájában az Országgyûlés plenáris ülésén 2019. június 19-én. MTI/Kovács Attila Fotó: Kovács Attila

Egyszerre több irányból is támad a DK. A Gyurcsány-párt politikusa azt mondta szombaton, hogy az Európai Bizottságnál akarják elérni, hogy Magyarországon ne próbálhassák ki azt a vakcinát, amelyet Oroszországból hoztak, mert szerintük az oltóanyag veszélyes, nemcsak a magyarokra, de innen továbbkerülhet más európai országokba is, tehát rájuk is. A másik támadás egy online petíció, amelyet alá lehet írni a párt honlapján, azt célozva, hogy az orosz és a kínai vakcinát ne támogassa Magyarország, mivel a párt virológusai – azaz gyakorlatilag az egész párttagság – úgy véli, azok nem hatékonyak, sőt veszélyesek, és csak politikai megrendelésre készültek el.

Nagyon jó lenne, ha akkor, amikor valaki politikai pályára lép, először ezerszer elismétli magának, tükör előtt, hogy én most embereket fogok képviselni, és bizonyos vörös vonalakat semmiképp nem fogok átlépni, hiszen nem szabad életekkel játszani. Az ilyen helyzetek, mint a járvány, ezt a felelősséget kell, hogy előhívják. Mert senki se tudja, pontosan hogyan lehet megállítani a vírus terjedését, csak utakat keres az összes ország a világon, minden szakértelmét csatasorba állítja, az egészségügyi rendszert megerősíti, a szükségesnél is nagyobb erőforrásokat csoportosít át, hogy nehogy baj legyen a végén, s időközben figyeli a többieket, hátha valaki megtalálta a hatékony ellenszert. Minden nappal időt nyerünk, egyre közelebb van a vakcina elkészülte, de a kutatóorvos heuréka-kiáltásától a tesztek befejezéséig, majd a különböző országokban a törzskönyv kiadásáig, a tömeggyártásig és a leszállításig, az általános átoltásig és a védettség megszerzéséig nagyon hosszú az idő. Addig még keményen kell dolgozni mindenkinek. Nemcsak az orvosoknak és nemcsak a korlátozásokat betartó lakosságnak, de a politikai elitnek is, beleértve az ellenzéket is.

Gyurcsány Ferenc valami miatt úgy képzeli, hogy az orosz vakcina gyenge, mert az orosz kutatók buták. A kínai egy ócskaság, színezett víz, politikai rokonszenv alapján osztogatják. A német és az amerikai a jó. Ugyanígy viselkedett kormányzása idején is, amikor szimplán odahajtotta a fejét, hogy megsimogathassa Angela Merkel vagy épp bármely nyugati tisztviselő, és a külpolitikai kérdésekben Magyarország mindig az Európai Unió közös döntése mellé állt, jóval azelőtt, hogy az említett döntés megszületett volna. Sokszor meg se született, csak mi álltunk ki mellette, de saját stratégiánk nem volt. Most is csak annyi a DK üdvözítő elmélete, hogy a kínai–orosz tandemtől nem kérünk segítséget, mert nem bízunk bennük, csak az amerikaiaktól és a németektől. Mikor a nagy Szovjetunió dicsőséges vörös ragyogását figyelte a fiatal Gyurcsány, akkor volt trendi odahúzódni a vezérlő csillag alá s együtt menetelni az egyívásúakkal, ma, 2020-ban jobb, ha felismerjük, hogy nem lehet élből, egyszerű előítéletek alapján kiválasztani a nyertes vakcinát, és várni, hogy megérkezzen Budapestre a szállítmány.

Az pedig végképp szégyenletes, hogy a kormányt kísérlet végrehajtásával vádolja a párt, mert az orosz vakcinát nem utasítja el a kormányzat, ugyanakkor az ugyancsak kipróbálatlan, de amerikai vakcina kapcsán nem érez aggodalmat. Ellenben megy, és feljelenti a saját országát az Európai Bizottságnál, reméli, hogy az egyébként a járványügyben szinte mozdulatlan uniós testület majd megregulázza Budapestet. Az pedig amolyan kicsi siker lenne a DK-nak, mondjuk egy sajtóközlemény az egészségügyi biztostól, amelyet úgy lehet értelmezni, hogy bírálta a magyar kormányt. Közben pedig az egész világon arra vár mindenki, hogy visszatérjen a régi élete. Csak a DK, valamint a hasonló, teljesen erkölcstelen és elvtelen politikai szereplők érzik úgy, hogy az életük célja egy semmitmondó bírálat kicsikarása egy kevéssé befolyásos politikustól. Aki ennél komolyabban veszi a feladatát, az inkább keresi a kiutat.