Régóta tudjuk, hogy Magyarország a tízmillió szövetségi kapitány hazája, de mostanában az ellenzéki pártok innovációjának köszönhetően körvonalazódik egy, a futballélethez hasonló újabb axióma: Budapest vezetéséhez bárki érthet, feltéve, ha a balliberális oldalról érkezik.
Sőt a felkészületlenségből, a tudás és a tapasztalat hiányából erényt is kovácsolnak maguknak. Kálmán Olga például a programját firtató újságírói kérdésre magabiztos arckifejezéssel rávágta: mindenkinek van, aki ebben a városban él, ő is írt egyet, de az előválasztásig nem akarja nagy dobra verni, előbb megkérdezi a fővárosiakat a saját programjukról. Később arról is beszélt, hogy nem kell túllihegni a szakértelmet, sokkal fontosabb a munkatapasztalat meg az élettapasztalat, egyébként pedig a televízióban szerzett vezetői tapasztalat is. Azért itt érdemes felidéznünk a balliberálisok évtizedeken át sulykolt tételét a szakértelem fontosságáról, amivel állítólag csak ők rendelkeztek…
Nem csoda, hogy ma már mélyen hallgatnak a szakmaiságról, mert ha belepillantunk az előválasztásnak nevezett abszurd bohózatban részt vevők ötletrohamába, nem túlzás azt állítani, hogy bárki indulhatna Tarlós István ellenzéki kihívójaként: a házmester, a fia és a kéményseprő is. De véletlenül sem szeretném megsérteni bármely szakma képviselőit, a probléma azokkal a politikai kalandorokkal van, akik végtelenül lenézik a fővárosiakat, akiknek a szavazataival hatalmi centrumot akarnak létrehozni Budapesten, hogy innen erőt – és nem mellékesen komoly anyagi forrást – merítve revolverezhessék majd a kormányt, így a fővárost hídfőállásként használhassák a 2022-es parlamenti választásra készülve.
A valóságtól teljesen elrugaszkodott, felelőtlen és gátlástalan ígéretcunami, a közlekedési alapjövedelemtől a lakáspiaci törvényeknek a gazdasági realitást semmibe vevő felforgatásán át az ingatlanadóig éppen arról árulkodik, hogy csak szavazatszerzés a céljuk, Budapest csak annyira érdekes számukra, amennyiben eszköz lehet a kezükben Orbán Viktor ellen.
Komoly politikai erő létrehozásához azonban szükség van komolyan vehető, hiteles emberekre és megvalósítható tervekre. Ehhez képest mit látunk? Jelenleg az igazi mérkőzés úgy áll, hogy az ellenzék reménybeli főpolgármester-jelöltjei izzadva tusakodnak, óriási energiákat mozgósítanak egy-egy bedobásért is, Tarlós István pedig még ki se lépett a pályára, de már 10 góllal vezet. Az előválasztás egy teljesen értelmezhetetlen, kaotikus procedúra. A múlt év végén rendezték az első fordulót, Karácsony Gergely és az MSZP-s Horváth Csaba részvételével, előbbi fölényes győzelmével. A mostani második fordulóban aztán egymás után léptek színre az újabb versenyzők, bármilyen logikus szabályrendszert nélkülözve. Az abszurditás teteje, hogy egyesek felvetették, miért nem indul Tarlós István is az ellenzéki előválasztáson. Tehát megküzdhetne azért, hogy aztán októberben kiállhasson saját maga ellen. Ez a fordulat talán a Monty Python komikusainak se jutna eszébe.
Persze nem ennyire mulatságos a helyzet, az előválasztás ugyanis nem az, aminek látszik. A szerepeket máshol osztják le, ez a színjáték a folyamatos médiafigyelem fenntartását, a balliberális tábor tesztelését és az adatbázis-építést szolgálja. Az ellenzéknek – a nagy szólamok és a látványos cirkusz ellenére – nem a főpolgármesteri szék megszerzése a kitűzött cél, erre nincs reális esélyük, ők is tudják. A budapesti kerületek bevételére koncentrálnak majd, mert ha többséget tudnának szerezni a közgyűlésben, azzal gyakorlatilag elérnék a politikai céljukat.
Bár Budapest nem a kétmillió főpolgármester városa, de annyit minden józanul gondolkodó fővárosi tud, hogy a jelenlegi ellenzékre egy kerületet sem szabad rábízni.
Ez is egy axióma.
