Régóta tudjuk, hogy Magyarország a tízmillió szövetségi kapitány hazája, de mostanában az ellenzéki pártok innovációjának köszönhetően körvonalazódik egy, a futballélethez hasonló újabb axióma: Budapest vezetéséhez bárki érthet, feltéve, ha a balliberális oldalról érkezik.
Sőt a felkészületlenségből, a tudás és a tapasztalat hiányából erényt is kovácsolnak maguknak. Kálmán Olga például a programját firtató újságírói kérdésre magabiztos arckifejezéssel rávágta: mindenkinek van, aki ebben a városban él, ő is írt egyet, de az előválasztásig nem akarja nagy dobra verni, előbb megkérdezi a fővárosiakat a saját programjukról. Később arról is beszélt, hogy nem kell túllihegni a szakértelmet, sokkal fontosabb a munkatapasztalat meg az élettapasztalat, egyébként pedig a televízióban szerzett vezetői tapasztalat is. Azért itt érdemes felidéznünk a balliberálisok évtizedeken át sulykolt tételét a szakértelem fontosságáról, amivel állítólag csak ők rendelkeztek…
Nem csoda, hogy ma már mélyen hallgatnak a szakmaiságról, mert ha belepillantunk az előválasztásnak nevezett abszurd bohózatban részt vevők ötletrohamába, nem túlzás azt állítani, hogy bárki indulhatna Tarlós István ellenzéki kihívójaként: a házmester, a fia és a kéményseprő is. De véletlenül sem szeretném megsérteni bármely szakma képviselőit, a probléma azokkal a politikai kalandorokkal van, akik végtelenül lenézik a fővárosiakat, akiknek a szavazataival hatalmi centrumot akarnak létrehozni Budapesten, hogy innen erőt – és nem mellékesen komoly anyagi forrást – merítve revolverezhessék majd a kormányt, így a fővárost hídfőállásként használhassák a 2022-es parlamenti választásra készülve.
A valóságtól teljesen elrugaszkodott, felelőtlen és gátlástalan ígéretcunami, a közlekedési alapjövedelemtől a lakáspiaci törvényeknek a gazdasági realitást semmibe vevő felforgatásán át az ingatlanadóig éppen arról árulkodik, hogy csak szavazatszerzés a céljuk, Budapest csak annyira érdekes számukra, amennyiben eszköz lehet a kezükben Orbán Viktor ellen.
