Még réges-régen, amikor a sajtó is másként működött, mint ma, a BBC fogalom volt. A szavahihetőség és a megbízhatóság szinonimájaként emlegették a nagy öregek, pártatlanként és iránytűként tekintettek rá. Persze ez már akkor se volt igaz, a britek mindig is politizáltak a sajtó irányításával, de elegánsan és viszonylag észrevétlenül csinálták, úgy manipuláltak, hogy az nem volt egyértelmű. Nem volt nagy titok, száz év alatt a szakma minden csínját-bínját megtanulták, a hitelesség patinája pedig beborította a közszolgálati óriáscéget. Nem volt harsány és szenzációhajhász, de könnyű volt a híreikre támaszkodni. Aztán mára mindent elveszítettek, amiért valaha tisztelték őket az olvasók és a többi újságíró.

Az egész világ rácsodálkozik, hogy a BBC hogyan hamisíthatott meg tudatosan egy amerikai elnöki nyilatkozatot, szándékosan kivágva egy mondatot, amely teljesen más értelmet ad Donald Trump szavainak. Nyilvánvalóan szándékos csúsztatás történt, ráadásul ne feledjük, a BBC brit, vagyis nekik Amerika külföld. De ők vannak olyan nagyok és befolyásosak, hogy a világ el fogja hinni, hogy Trump azt mondta, amit a BBC-n látnak. Mikor kiderült, hogy a világot csak ők akarják így láttatni, összeomlott a kártyavár, a brit sajtó zászlóshajója egyszerűen politikai fegyverként használta a tekintélyét. Most már nem elegánsan és hitelesen, nem mikromanipulációval, hanem úgy, ahogy manapság szokás, direkt módon, otrombán.

A példákat lehet hosszasan sorolni, ki merre van bekötve, hogyan építette fel a hitelessége imázsát, hogy közben folyamatosan gyártsa az álhíreket. A néző-olvasó pedig elhihette, hogy amit lát, az igaz. Mert megírta az újság, mert bemondta a tévé, vagy mert ott volt a telefonján és ő olvasta.