Ez a vírus megpróbálta Európát, kit jobban, kit kevésbé; lassan két vállra fekteti az Egyesült Államokat, Indiát, Dél-Amerikát, s mindezt akkor, amikor vírus nélkül is súlyos beteg a világ. Nem kis részben elmebeteg. S valahol itt kell(ene) felfognunk a lényeget, vagyis azt, hogy a normalitás világa lesz képes egyedül felülkerekedni ezen. Ezen is. A normalitás világában a veszély sok mindent felülír, s minél nagyobb az a veszély, annál több természetesnek tűnő dolgunkat kell felfüggesztenünk.
Ez az átkozott vírus pedig elég nagy veszélynek tűnik. Egyre nagyobbnak. És most itt van a második hulláma. Vakcina ellene vagy van, vagy nincs – a szokásos, visszataszító nyugati gőggel magától értetődő kiröhögni az orosz vakcinát, hiszen „az oroszok úgysem tudnak kitalálni semmit”. Létezése óta még soha nem volt olyan messze a Nyugat attól, hogy bármely alappal kiröhögjön másokat, mint most. És napról napra távolodik a röhögés jogától, a felsőbbrendűség (hamis) illúziójától.
Ez a Nyugat lassan mindenre alkalmatlan. Ez a Nyugat a döghalált szívja magába, mint Hippia Madáchnál a római színben.
Úgyhogy legyen eszünk. Csak magunkra számíthatunk – de ránk mások még számíthatnak. És ez óriási felelősség.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!