De vissza László Imréhez és a méltányossághoz. A polgármester úr a kiszivárgott felvétel után nyilatkozatot adott ki, amelyben többek között így ír: „Senki nem gondolhatja komolyan, hogy Adolf Hitlert mentegettem. Zsidó családból származom. […] Ebben az ügyben ugyanakkor akaratomon kívül nagyon rosszul, könnyen félreérthetően, meggyőződésemmel ellentétesen fogalmaztam, azt gondolom, ez volt talán életem legszerencsétlenebb mondata. Ezért mindenkitől bocsánatot kérek!”
Szemernyi kétségünk sincs arról, hogy László Imre fenti szavai őszinték. Éppen ezért most ízelítőt kap abból, milyen az, amikor az úgynevezett nyilvánosság vérszagú, iszamós tereiben kínpadra vonják. Mint ők szoktak mindenkit, legyen szó „életük legszerencsétlenebb mondatáról”, vagy még arról sem, pusztán a hiénák és sakálok vérszomjáról. Amely vérszomj persze vérszomjhoz méltatlanul felettébb válogatós. Például ha Párizsban az „antifák” azt üvöltik, hogy „mocskos zsidók!”, akkor nem történik semmi. Ha mi kiejtjük a szánkon Soros György nevét, be akar vonulni az ENSZ, mert tombol a nácizmus az országban.
Ha László Imre Hitlerről szóló mondatait bármely jobboldali közszereplő ejtette volna ki a száján, már riadóztatták volna az egész világot, Gyurcsány Ferenc pedig ott állna az utcán, nyakában egy tájékoztató táblával, miszerint ő is zsidó. Esetleg hogy ő is Ernst Röhm. Pedig ideje lenne, hogy feltegyék nyakukba az egyetlen megfelelő táblát, amely végre eligazítana mindenkit arról, miszerint a tábla viselője egy nagy marha. A Time magazinon kívül ez az egyetlen állandóság.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!