Orrfacsaró bűz, bokáig érő víz, és sötétség. Ez a kép fogadja a hívatlan látogatót, aki bebocsáttatást nyer a Belgrád rakpart 5-ös számú épület mínusz második szintjére. A helyszín annak ellenére nyomasztó, hogy tudjuk, néhány perc múlva kijuthatunk a felszínre. Olyan helyen járunk, ahová évtizedekig a madár sem jutott be, s aki korábban idekerült, nem biztos, hogy valaha is megláthatta a napvilágot. A hajdani Államvédelmi Osztály fogdájában járunk, amelyre egy véletlen információ nyomán bukkantak rá.Az évtizedek óta lezárt börtönrészleg feltárása cáfolni látszik azokat a korabeli feltételezéseket, amelyek tagadták a hírhedt belügyi kínzókamrák és katakombák létezését. Az éjszakai sötétség miatt csak később, a feltáráskor készült fotók alapján lehet rekonstruálni a helyszínt. A néhány négyzetméternyi területen keskeny fapriccseket zsúfoltak össze, néhol egyet, másutt többet, bizonyára az igényeknek megfelelően. A titkos fogdarészlegbe nemhogy légy, de még levegő sem jutott le. Azt egy Szovjetunióból kapott szellőzőberendezés segítségével juttatták le, tíz centiméternyi átmérőjű csöveken. A jobbára vashordóhoz hasonlítható tákolmányt kézzel is, árammal is lehetett működtetni. A meglelt dokumentumok szerint 1949-ben határozta el az akkori belügyi vezetés, hogy az ÁVO számára „államosított”, műemlék jellegű ház alagsorának második szintjét fogdává alakítja át. Az 1734-ben épült többszintes házban nyílt meg Pest első kávéháza. Hajdani tervezői bizonyára rémálmukban sem feltételezték, hogy bő két évszázad után micsoda elvetemült célt fog szolgálni a patinás épület.Vajon hány cellát alakíthattak itt ki? Ma még nem tudni, mivel a kutatásnak gátat szabott egy utólag felhúzott téglafal. A dokumentációk hiányosak, így ki tudja, meddig várat magára a további feltárás. Talán csak akkor tudhatunk meg többet, ha az egykori fogdalakók, netán őrizőik segítik a kutatást.- Az egyik téglára vésett jel szerint 1962., esetleg 1963. április 19-től valaki harminc napot raboskodott itt. Hogy ki az egykori ismeretlen lakó, és mi lett vele, arról egyelőre semmilyen információnk nincs – tájékoztat dr. Kutrucz Katalin. A Történeti Hivatal elnökhelyettesének elévülhetetlen érdeme, hogy újabb leplet sikerült lerántani az ötvenes évek idején elkövetett kegyetlenségek történetéről.Az utóbbi hetekben számtalanszor elismételte már a történetet, amelyre így utólag akár azt mondhatnánk, nem is olyan nagy horderejű. Mégis az ő éleslátása kellett ahhoz, hogy egy elejtett félmondatból történelmi tény legyen.- Gálszécsy András, az Antall-kormány titokminisztere egyszer mesélt nekem valamilyen pincéről, amely a Belgrád rakpart volt ÁVO-épületében található. De mert akkor még a BM vízi rendészete működött itt, nem is tulajdonítottam neki jelentőséget – idézi a közelmúltat. A pince története akkor került szóba ismét, amikor a Fővárosi Ügyészség nyomozó hivatala költözött be a Belgrád rakparti épületbe. Ez idő alatt a Történeti Hivatal – többéves hányódás után – végre a főváros VI. kerületének Eötvös utcai épületébe került. Az iratok rendezésekor jutottak eszébe ismét az elnökhelyettes asszonynak a volt miniszter szavai. Szinte remélni sem merte, hogy rövid időn belül rábukkannak a hírhedt cellákra.Milyen hihetetlen, hogy itt, a Belváros szívében, a Duna-part közelségében a külvilág elől titokban maradhatott ez a rémségek háza. Egyik kísérőnk, aki a félig elkorhadt, erősen gombásodó ajtókat előttünk feltárta, bár fiatal ember, mégis megborzong a látványtól.- Itt talán még bitófa is működött – mutatja a jellegzetes kerek faállvány tartószerkezetére emlékeztető nyomokat. Amott egy kutyaólszerű kuckó, ahová csak hétrét görnyedve lehetett bejutni. A kőpriccsen legfeljebb ülni lehetett, a néhány centiméteres térben járkálni egyáltalán nem tudott az itt raboskodó, felállni pedig az alacsony mennyezet miatt egyáltalán nem lehetett. Villanynak, víznek semmi jele, egy parányi kis cső – talán ezen adagolták a levegőt.- Nem tudni, kik és meddig voltak itt, arról sem találtunk még dokumentumokat, hogy innen hová kerültek a feltehetően előzetes letartóztatottak – mondja Kutrucz Katalin. – Talán börtönbe. A jobbik eset, ha nem akasztották fel, vagy nem kínozták halálra őket. A válogatott kegyetlenségekből eddig is kaptunk ízelítőt. Aki azonban a Történeti Hivatal állandó kiállítását megtekinti, rájöhet, hogy az ÁVH börtöneit és internálótáborait megjárt áldozatok miért nem mertek beszélni még évtizedek múlva sem az átélt szenvedésekről.Levélrészlet, amelyben az egyik ÁVH-s tiszt arról tájékoztatja felettesét, hogyan szervezi be a recski táborba internált fiatal egyetemistát. A mérnöki pályára készülő, polgári családból származó fiatalember bűne mindössze az volt, hogy 1950. május 1-jén fényképfelvételt készített egy rendőri intézkedésről. Ez a „fasiszta cselekedet” egész további sorsát megpecsételte. A népköztársaság teljes haragját magára vonta, amely csorbát csak úgy küszöbölhetett ki, ha vállalja először a keresztény egyház, később pedig a külföldi emigránsok elleni besúgást. Ha nem – mert erre is készen állt a terv – akkor akár tizenöt esztendős rabság várt rá, s az ismeretlen helyre kitelepített szülőktől való végleges elszakadása.De ennél borzalmasabb dokumentumok is olvashatók, halálos ítéletek egy feltételezett röpcédula olvasásáért, szabotázsért, egy rossz pillantásért. Az emberi elme kifogyhatatlan gonoszságainak válogatott példái tárulnak elénk. A kiállítóhelyiségben már ott látható az a faldarab, amelyet a Belgrád rakparti cellából emeltek ki, rajta a rovátkák. Lehet, hogy bevésői még valahol fellelhetők.- Több mint három és fél kilométer hosszú lenne az irathalmaz, ha szorosan egymás mellé raknánk – mondja Kutrucz Katalin, aki szerint a tavaly szeptemberi költözés óta végre valóban európai körülmények között dolgozhatnak, és fogadhatják a szűnni nem akaró ügyféláradatot.- A történésznek kincsesbánya ez a dokumentáció, bár tartalmán ma is gyakran elborzadunk – mutatja az aktákat, amelyek mindegyike családok szenvedéseire, sok száz, ezer – ki tudja – ártatlan élet kioltására derít majd fényt, ha négy-öt év alatt végeznek a feltárással.- Sajnos ma legalább négy-öt hónapot kell várni egy-egy kérelem teljesítésére, s lehet, hogy még évekkel később is találunk rá vonatkozó dokumentumokat. De hiszen ilyen temérdek irathalmazt képtelenség hamarabb áttanulmányozni, akkor, amikor semmilyen rendezőelv, regiszter vagy útmutató nem maradt ránk a többszöri megsemmisítési hullámot követően – magyarázza meg a kérelmező számára lassúnak tűnő ügyintézés okát.A kiállítás egyébként minden kedden és csütörtökön megtekinthető. A bejárat melletti videokészüléken több, filmre rögzített dokumentum is megtekinthető. Odabenn eredetiben sorakoznak a hírhedt kék és zöld ávósegyenruhák. A vitrinben korabeli Doxa órára szerelt lehallgató készülék, fényképezőgép látható. Amott egy munkás-paraszt hatalomért kitüntetés, amelyet az ellenforradalom leverésének hőstettéért osztogattak. A tablókon dicstelen „hősök” vagy inkább hírhedt hóhérok. Az utókor talán igazságot szolgáltat.
Nem a vallás, hanem a nyugati kultúra van válságban
